VÁRKAZAMATA — KŐTÁR
Győr mint várispánsági székhely már Szent István kora óta (1000–1038) erődített hely volt. A középkori vár a mai Káptalandombot kerítette be. A város stratégiai helyzete a török hódoltság idején, a XVI. században felértékelődött: a végvárvonal leghatalmasabb erődítményeként a Bécsbe vezető út védelmében játszott kulcsszerepet. Az 1537-ben megindult, s kerek negyven évig elhúzódó, itáliai várépítő mesterek által tervezett és irányított nagyszabású munkálatok során az egész várost fallal vették körbe, melyet hét fülesbástya és egy félbástya védelmezett. Az égetett téglából emelt bástyákban kazamatákat képeztek ki, ezekben helyezték el a várvédő ágyúkat. A kazamatákat a falakban futó folyosók kötötték össze. A hatalmas erődítményből mára csupán a Káptaladombot övező Kastélybástya, és az egykori Bécsi-kaput védelmező Sforza-félbástya maradt fenn. Az utóbbi kazamatáiban és udvarán látható a múzeum lapidáriuma, benne többek között a XIX. század közepén lebontott, késő-reneszánsz stílusú, az antik diadalívekre emlékeztetően háromnyílású Bécsi-kapu (1568) faragványainak töredékei, a Fehérvári-kapu szétroncsolódott kapuszárnya. Az erődítmény kazamata folyosója 1957 óta ad helyet a Győrött és környékén előkerült római kori
tovább