This website requires a browser which supports HTML5.
Some elements of this site will not work correctly until you upgrade your browser.
A
céhes
gyűjtemény
Múzeumunk
helytörténeti
anyagának
legértékesebb
részét
a
céhes
gyűjtemény
darabjai
jelentik.
Magyarországon
a
céheket
1877-ben
oszlatták
fel.
Ekkor
múzeumunk
alapítójának,
Rómer
Flórisnak
a
kezdeményezésére
országos
gyűjtés
indult
emlékeik
megmentésére.
Győrben
ez
az
akció
bencés
gimnázium
akkori
múzeumőre,
Méry
Etel
irányításával
kiválóan
sikerült,
és
ennek
köszönhetően
gyűjteményünk
országos
viszonylatban
is
igen
gazdag
céhes
emlékanyaggal
rendelkezik
A
céhek
A
céhek
dokumentumai
A
céhládák
Céhpecsétek
Céhzászlók
Szórványemlékek
Vásárok
Vissza
Tovább
Menü
A
céhek
a
középkori
iparosok
szakmai-érdekvédelmi
szervezetei,
amelyek
szigorúan
megszabták
a
céhekbe
kerülés
feltételeit,
az
odatartozó
iparosok,
legényeik
és
inasaik
számát,
termékeik
nyersanyagait,
minőségét
és
mennyiségét
valamint
azok
értékesítésének
feltételeit,
a
munka
rendjét,
és
keményen
üldözték
a
nem
céhtag
iparosok
-
a
kontárok
-
munkavégzését.
A
szakmai
feladatokon
túl
társadalmi
szerepet
is
betöltöttek,
amennyiben
a
céhtagok,
illetve
legényeik
és
inasaik
egymás
közti
nézeteltéréseiben
a
céh
élén
álló
céhmester
vagy
atyamester
bíráskodott,
a
céh
gondoskodott
a
betegségbe
esett
tagjairól,
eltemetésükről,
valamint
segélyezte
az
elhunyt
tagok
özvegyét,
gyermekeit.
A
céheknek
a
vallási
életben
is
jutott
szerep,
amennyiben
tagjainak
kötelező
volt
a
vasárnapi
miselátogatás,
és
a
vallási
körmenetekben
való
részvétel.
A
körmenetekben
a
céhek
a
18.
századtól
kezdve
saját
zászlajuk
alatt
vonultak
fel
A
török
idők
végéig
katonai
szerepet
is
betöltöttek,
különösen
a
török
végvidéken
fekvő
Győrben.
A
polgári
céhek
mellett
Győrben
úgynevezett
regiment-alattvaló,
elsősorban
német
származású
mestereket
tömörítő
céhek
is
voltak.
A
17.
században
összesen
25
céhről
van
tudomásuk.
A
CÉHEK
Vissza
Tovább
Menü
A
céhek
alapításáról
és
szabályairól
a
kiváltságlevél
rendelkezett,
amelyet
a
földesúr
székeskáptalan,
más
esetekben
a
főkapitány
vagy
a
király
erősített
meg.
A
dokumentumok
közül
a
legfontosabbak:
a
mestereket
felsoroló
mesterkönyv,
a
legények
és
inasok
felfogadását
és
felszabadítását
tanúsító
szegődtető
és
szabadító
könyv,
valamint
a
számadáskönyv.
Fontos
dokumentumcsoportot
képviselnek
a
vándorlásra
kötelezett
legények
és
áttelepülni
kívánó
mesterek
számára
kibocsátott,
illetékességüket
és
tanulmányaikat
tanúsító
bizonyságlevelek
,
amelyekből
ugyancsak
gazdag
gyűjteménnyel
rendelkezik
múzeumunk.
A
CÉHEK
DOKUMENTUMAI
Kiváltságlevél
Vissza
Tovább
Menü
A
céhlevél
a
hatóság(ok)
által
a
kézműves
mesterek
számára
kiadott
működési
engedély
és
szabályzat
volt,
amely
törvényes
működésüket
hivatalosan
megerősítette
és
a
hatóságok
számára
is
kifejezte.
A
benne
foglalt
artikulusok
meghatározták
a
céh
illetve
a
mesterek
iparhatósági
jogkörét,
megállapították
a
műhelyek
munkarendjét,
a
legényvándorlási
kötelezettséget
és
a
remekmunka
előírásait.
A
győri
csizmadiacéh
szabályzata
a
város
földesurától
a
káptalantól
származik,
melyet
1604-ben
adott
ki
a
városban
1602
óta
működő
négy
mester
kérésére,
akik
új
divatú,
másféle
anyagból
és
technológiával
előállított
lábbelik
készítésére
kértek
új
céh
alapítására
működési
engedélyt.
A
számukra
kiadott
céhlevél
tehát
egy
új
mesterség
kialakulásának
dokumentuma.
Latin-magyar
nyelvű,
függőpecséttel
lezárt
zsinórral
összefűzött
300
x
320
mm-es
hártyákra
írt
8
lapból
álló
példány.
Különlegessége
az
eredeti
oklevélhez
később
csatolt
és
további
6
fűggő
pecséttel
hitelesített
megerősítések
sora.
A
GYŐRI
CSIZMADIACÉH
SZABÁLYZATA,
1604
Vissza
Tovább
Menü
A
bizonyságlevelek
a
kézműves
mesterségüket
tanulmányúton
fejlesztő
vándorlegények
legfontosabb
igazoló
iratainak
számítottak.
A
vándorkönyvek
bevezetéséig
(1809-1829),
ezek
különféle,
kezdetben
egylapos,
kézzel
írt,
pecséttel
hitelesített
okmányok
voltak,
melyeket
1731-től
nyomdai
úton
sokszorosított
változatok
váltották
fel.
Ezeket
a
nyomdai
„űrlapokat
1740-től
városképes
fejléccel
díszítették.
TÓTH
MÁTYÁS
BIZONYSÁGLEVELE
A
győri
céhek
által
használt
városképes
bizonyságleveleknek
több
típusa
van,
mindegyik
a
várost
délről
ábrázoló
fejléccel
készült.
Többnyire
keretdíszük
igazodik
a
kordivathoz.
A
képek
topográfiai
hitelessége
együtt
fejlődik
a
nyomdatechnika
finomodásával.
Közülük
ezúttal
egy
magyar
nyelvű
lapot
mutatunk
be,
melyet
Tóth
Mátyás
szűrszabó-legény
nevére
állított
ki
a
győri
céh
fő-
és
al-
céhmestere,
1825-ben.
Vissza
Tovább
Menü
A
kiváltságlevelet,
valamint
a
hivatalos
működésének
legfontosabb
tárgyait,
dokumentumait
és
pénztárát
a
céhládában
őrizték.
A
céhládák,
melyek
a
céhes
gyűjtemény
leglátvá-
nyosabb
darabjai,
a
céh
testületi
szellemének
a
szimbólumai
is
voltak.
A
céhek
testületi
életének
leg-
fontosabb
alkalmait,
az
általában
negyedévente
összeghívott
céh-
gyűléseket,
a
választott
atyamester
vezette
a
céh
ünnepélyesen
felnyitott
ládája
mellett.
A
céhszabályok
külön
rendelkeznek
a
legények
számára
azokról
a
magatartási
szabályokról,
amelyeket
a
kinyitott
láda
jelenlétében
követni
kellett.
A
korai,
XVII.
századi
ládák
míves,
reneszánsz
és
barokk
díszítőelemeket,
jelképeket
felvonultató
példányait
az
idő
előrehaladtával
dísztelenebb
darabok
váltották
fel,
és
a
jelképhordozói
szerepüket
a
céhzászló
vette
át.
A
CÉHLÁDÁK
Vissza
Tovább
Menü
A
GYŐRI
NÉMET
MÉSZÁROSCÉH
LÁDÁJA
Gyűjteményünk
legkorábbi
darabja
a
győri
német
mészároscéh
1640-ből
származó
ládája.
A
láda
megjelenésében
megfelel
a
délnémet
hatásra
készült
ládákról
olvasható
leírásoknak.
A
homloklap
két-két
esztergált
oszlop
által
középpontosan
tagolt.
Az
általuk
közrezárt
szélső
mezőket
aranyozott
kerubok
uralják,
utalva
a
frigyláda
őrangyalaira.
A
középső,
hangsúlyos
mezőben
helyezkedik
el
a
céh
címere,
az
aranyozott
ökörfej.
Ennek
gyöngyszegélyes
keretét
növénymotívumokat
idéző
faragványapplikáció
kíséri.
A
címerkép
fölött
a
középső
mezőben
a
ládaalapítás
aranyozott
évszáma
foglal
helyet:
„1640.”.
Az
előlapot
alul
és
felül
az
alap,
illetve
a
fedél
profilált
lécekből
rótt
párkánya
szegélyezi.
Ebből
a
nézőpontból
tűnik
szembe
a
keretbetétes
ládafedél
kisméretű
kiemelkedő
tagozata,
amelyen
faragott
betűkkel
a
céh
elöljáróinak
nevét
olvashatjuk
(elölről
és
balról
jobbra
haladva):
„NIKOLAS
KÖNIG
/
DANAVCH
/
SIMON
MISEL
/
ZEMAISTER”.
A
fedél
sarokmezőit
is
az
előlapon
látható
finom
faragvány
borítja.
Vissza
Tovább
Menü
Ugyancsak
korai,
1659-es
darab
a
győri
asztalos
és
puskaágykészítő
céh
ládája.
Ez
az
egyetlen
ládánk,
amelynek
készítője
(Hans
Henn)
ismert.
A
magas
zokli,
a
síkokbol
kiugró
oszloplábazatok
a
ládaszerkezetnek
épulet
jelleget
adnak,
de
a
díszítőelemek
oldják
a
merevséget.
A
homloklap
toszkán
oszloppárjai
ezuttal
is
a
17.
századi
ládák
jellegzetes
koncentrikus
elrendezéset
szolgálják.
A
középso
-
hangsúlyos
-
felületet
egy
faragott,
szárnyas
angyalfej
uralja.
A
szárnyak
vonalával
ellentétesen
ívelt
un.
fülkagyló-ornamentika
a
késo
reneszánsz
jellegzetes
formaeleme,
mely
mar
a
barokk
felé
mutat.
A
kerub
szárnyainak
vonala
a
fedélen
levő
dekorációhoz
vezeti
a
tekintetet.
Az
ívelt
élű
-
a
fedél
sikjából
kiemelkedő
-
un.
zárszekrény
ez
esetben
nem
a
zár
rejtésére,
hanem
dekorácio
hordozására,
a
ládahomlokzat
hatásos
lezárására
szolgál.
A
kiemelkedő
elemet
körítő
változatos,
szertelen
szalagdisz
a
középen
elhelyezett
domború
elefántcsont
medalion
keretezését
is
szolgálja.
A
zárszekrény
fedelén
nyugvó
„római
harcos”
(talan
Szent
Florián)
testhelyzete
már
sajátosan
barokk
beállításu.
A
medalion
csontlapocskája
értékes
információkat
hordoz.
ASZTALOS
ÉS
PUSKAKÉSZÍTŐ
CÉH
LÁDÁJA
Vissza
Tovább
Menü
A
kádárcéh
szintén
17.
század
közepi
ládájának
különleges
zárszerkezete
és
titkos
rekesze
tesz
figyelemre
méltóvá.
A
ládára
jellemző
a
koncentrikus
előlapszerkesztés,
amelyet
két-két
fülpilaszterrel
hangsúlyoztak.
Valamint
látható
az
előlap
közepén
és
az
oldallapokon
tört
oldalú
keretbetét.
Az
előlap
címerpajzsán
a
mesterség
szerszámait
a
következő
rendben
ábrázolták:
középen
szétnyitott
körző,
szárai
között
hordó,
balra
abroncsfeszítő,
jobbra
kádárbárd,
alul
bunkó.
A
rejtekhely
kiképzese
es
működese
megfigyelhető.
A
lábazat
oldalában
levő
reteszes
zár
nyitása
után
a
ládatest
felső
része
a
lábazaton
eltolható,
miáltal
a
lábazatban
levő
rekesz
hozzáferhető
lesz.
A
láda
fedelén
elhelyezett
kétnyelves
reteszes
zár
a
homloklapon
levő
nyelvütkozőhoz
csatlakozik,
a
zár
alaplemeze
pedig
a
hátlapba
illeszkedő
pántban
folytatodik.
A
csuklopántok
lándzsacsúcs
alakú
lemezek,
vésett
diszítéssel.
Az
előlap
keretbetétjének
zugaiban
meg
egy-egy
akaszos
zár
kulcsnyílasa
rejtozik.
Ezeket
az
előlapra
szerelték
és
a
fedél
kallantyúiba
illeszkednek.
A
láda
negyedik
zárja
a
lábazat
rejtekfiokjanak
biztosítására
szolgál.
A
láda
oldalán
levő
vasfogantyuk
áttört,
változatos
konturral
fűrészelt
vaslapon
vannak,
ovális,
középen
gyűrűzött
megoldással.
KÁDÁRCÉH
17.
SZÁZADI
LÁDÁJA
Vissza
Tovább
Menü
A
ládákban
őrzött
tárgyak
közül
-
anyaguknál
fogva
-
a
céhek
hivatalos
pecsétjei
voltak
a
legtartósabb
darabok,
így
nem
csoda,
hogy
a
győri
céhek
létezésének
legkorábbi
bizonyítékai
is
közülük
való.
Ilyen
a
győri
magyar
szabók
1567-ből,
vagy
a
győri
mészárosok
1570-ből
származó
pecsétje.
A
céhek
jogi
személyiségét
kifejező
pecsétek
használata
-
részben
a
csekély
írástudással
rendelkező
korszak
jelrendszereként
-
a
céhek
belső
életében,
levelezésében
és
a
céhes
bizonyítványok
hitelesítésében
volt
általános.
CÉHPECSÉTEK
Győri
gombkötőcéh
pecsétje,
1670
Vissza
Tovább
Menü
A
gyűjtemény
legrégibb
darabja,
a
16.
századi
céhalakulások
első
tárgyi
emléke.
A
szervezetten
működő
magyar
mesterek
1567-ben
vésették
—
egy
évvel
a
káptalan
által
kiállított
működési
szabályzatuk
előtt.
A
kovácsoltvas
nyél
ívesen
homorú
oldallapokkal
formált,
vágott
éllel,
végén
csapozással
készült.
Az
ezüst
nyomólapon
levélkoszorús
keret
alatt
latin
nyelvű
körirat
nevezi
meg
a
mesterek
szervezetét:
„SIGILLVM
SARTORVM
CIVITATIS
IAVRI(nensis)
1567”.
A
kör
alakú
pecsétmezőben
kerektalpú
pajzsra
helyezték
a
mesterség
címerét,
a
felálló
hegyű,
nyitott
szárú
ollót.
A
szerszám
mellett
hold
és
csillag
látható.
A
pajzsfő
három
pólyája
a
város
későbbi
címerképében
visszatérő
folyókat
jelképezheti.
A
GYŐRI
MAGYAR
SZABÓK
PECSÉTJE
Vissza
Tovább
Menü
A
szervezet
első
eredeti
emléke.
A
pecsétlő
szára
vas,
felül
csapolt,
vágott
élű
négyzetes
hasáb.
A
nyaknál
az
oldallapok
vonalát
követő
tört-vonalú
gyűrűzéssel
ellátott
kovácsmunka,
a
kerek
talphoz
az
éleknek
megfelelő,
ívelt
bordázat
fut.
A
nyomólap
ezüstből
készült.
A
háromágú
levélkeret
alatt
tekert
végű
szalagban
fut
a
magyar
nyelvű
pecsétszöveg:
„DEORIMEZA
ROSOK
PECHIETI”
.
A
pecsétmezőben
ovális,
csavardíszes
kartusban
indadíszes
-
ún.
„damaszkolt”
-
felületen
ökröt
taglózó
mészáros
képe,
alul
húsoló-bárd.
A
naturalisztikus
címerkép
a
szakma
jelvényeinek
későbbi
korszakát
jelzi.
A
heraldikusabb
megfogalmazású
ökörfejes
mészáros-jelvény
korábbi
pecsétekről
ismert.
A
címermezőben
szereplő
„1570”
-es
évszám
nem
kötődik
ismert
céhprivilégiumhoz.
A
GYŐRI
MÉSZÁROSCÉH
PECSÉTJE
Vissza
Tovább
Menü
A
ránk
maradt
céhzászlók
elsősorban
a
tridenti
zsinat
által
megindított
katolikus
restauráció
előírt
kellékei.
Miként
a
zsinattal
indított
barokk
művészetnek
a
hívek
elkápráztatásra
való
törekvése,
hasonlóképp
a
zászlóhasználat
is
az
egyházi
ünnepeken
felvonuló
céhek
reprezentatív
megjelenését
szolgálták.
Megfelelő
régebbi
források
híján
a
töröktől
való
visszafoglalás
után
újjászerveződő
céhek
17.
századi
szabályzataiban
találkozunk
először
a
zászlókészítési
előírásokkal.
Az
egyházi
ünnepeken,
körmeneteken
a
céh
tagjai
kötelesek
voltak
zászlóik
alatt
felvonulni,
így
ezek
az
alkalmak
a
céh
együvé
tartozásának
ünnepélyes
megvallásai
is
voltak.
A
zászlók
elkészítése
komoly
anyagi
áldozatok
követelt
a
céhtől,
romlékony
anyaguk
folytán
azonban
az
idő
ezen
a
tárgycsoporton
hagyta
leginkább
rajta
a
nyomát.
CÉHZÁSZLÓK
Győri
magyar-német
szűcscéh
zászlója,
1802
Vissza
Tovább
Menü
A
győri
zászlóanyagban
meghatározó
doppelstander
típusnak
a
molnárok
zászlója
egy
sajátos
változata.
Az
eltérés
forrása
a
függőleges
—
körmeneti
zászlókhoz
hasonló
—
függesztés,
mely
a
zászló
dekorációjának
átrendezését
megkövetelte.
A
zászlókép
a
rúdra
merőleges
tengelyű,
ehhez
szerkesztették
a
feliratok
és
jelek
irányát
is.
Bár
a
keresztrúd
nem
került
gyűjteményünkbe,
a
hordozórúd
zászlócsúcsának
keresztirányú
tüskéje
igazolja
a
zászló
felfüggesztésének
módját.
A
zászlócsúcs
sajátossága
a
céhjelvényekből
—
hetesorsó
és
malomvas
—
kialakított
forma,
amely
eltér
az
általánosan
használt
kereszt-
és
levélidomoktól.
Felirata
A
oldalon
képtől
balra:
„ATYA
MES(ter).
SZILBER
GYÖRGY
/
CSOLLAN
IMRE
/
SZIGET.
BÖCSÜLETES.
/
CZEH”;
képtől
jobbra:
SZORAD
ISTVÁN
/
MORKRAITER
IOSEF.
/
MOLNÁROK
/
ZAZSLOIA.
1782.”.
B
oldalon:
„CEH
MES:
KUCSAR:FERENCZ:
/
HEGYI.
MIKLÓS.
/
SZIGET
BÖCSÜLETES
/
MOLNÁROK”;
képtől
jobbra:
KRAIER.
JÁNOS.
/
GÖNCZÖ
FERENCZ
/
CZEH
/
ZASZLOIA”.
Mindkét
oldalon
a
kép
felett
évszám
szerepel:
„1
7.
8
2.”.
A
SZIGETI
MOLNÁRCÉH
ZÁSZLÓJA,
1782
Vissza
Tovább
Menü
Az
olajzöld
selyemzászló
1788-ban
készült,
felületét
a
zászlókép
köré
és
a
fecskefarok
csúcsaiba
festett
arany
virágszálak
díszítik.
A
zászlóoldalak
dekorációja
ezen
kívül
csak
a
keretes
ovális
zászlóképekre
és
az
alájuk
helyezett
hasonló
alakú
mesterség-
jelvényekre
szorítkozik.
Ez
utóbbiak
fekete
alapra
festett,
címerszerűen
rendezett
szerszámok,
egyik
oldalon
a
gyalu-
derékszög-
körző,
a
másikon
párhuzamvonó-bunkó-vésőpár
ábrá-
zolásával.
Zászlócsúcson
A
oldalon
a
későközépkori
eredetű
fájdalmas
Szentháromság
(Atya
pápai
tiarával,
Fiú
keresztre
feszítve)
látható,
a
B
oldalon
furcsa
mód
a
Forgách-címer,
valamint
a
„C.S.E.D.G.”
felirat
kapott
helyet.
A
GYŐRI
ASZTALOSCÉH
ZÁSZLÓJA,
1788
Vissza
Tovább
Menü
Az
előző
tárgycsoportokba
olyan
emlékek
tartoznak,
amelyek
elkészítése
és
megőrzése
a
céhek
hivatalos
kötelezettsége
volt.
A
szórványemlékek
között
azonban
olyan
tárgyak
maradtak
fenn,
amelyek
ugyan
fontos
szerepet
játszottak
a
céhek
életében,
de
ezek
megőrzése
nem
volt
a
testületek
hivatali
kötelezettsége.
Az
inas
és
legényéveit
leszolgált,
majd
a
gyakran
évekig
tartó
vándorlást
teljesített
mesterjelölt
mesterré
válási
kérelmét
a
mesterségbeli
tudást
tárgyszerűen
igazoló
remekmunkájával
együtt
a
céhmesternek
kellett
benyújtania.
A
gyűjteményben
ezekből
is
fennmaradt
néhány
becses
darab.
Ugyancsak
nagyobb
egységet
képeznek
a
céhes
edények
,
amelyek
a
céhgyűlések
alkalmával
jutottak
fontos
szerephez.
Az
iparos
képzés
legényvándorlási
előírása
szükségessé
tette,
hogy
a
szakmai
úton
levő
mesterlegények
szállása,
ellátása
és
munkája
megoldott
legyen.
Az
idegen
helyre
érkező
vándor
az
illető
szakma
jelvényeivel
megjelölt
helyen
találkozhatott
azokkal
a
szaktársaival,
vagy
a
céh
e
célból
megbízott
atyamesterével,
aki
szállásról,
kosztról
és
munkáról
gondoskodhatott
számára.
A
szállóhely-jelvények
(vagy
a
német
szóhasználatban
elterjedt
herbergek
jelvényei)
többnyire
egy-egy
fogadó
belső
termében
az
illető
céh
társasztala
felett
függtek.
Előfordult,
hogy
a
céh
e
célra
szállást
tartott
fenn,
vagy
béreltek,
melynek
gondozása,
fenntartása
szabott
ideig
az
atyamester
feladata
volt.
SZÓRVÁNYEMLÉKEK
A
győri
kőműves
céh
gyertyatartói,
19.
sz.
Vissza
Tovább
Menü
Gyűjteményünk
egyik
legbecsesebb
darabja,
a
„papucs
kapcástul”
(1604),
hiszen
egy
új
szakma,
a
csizmadiamesterség
születésének
is
becses
tárgyi
emléke
A
bemutatott
tárgy
több
mint
remekmunka.
A
„papucs
kapcástul”
a
céhszabályzatban
is
rögzített
remekfeladat,
amely
fordítva
duplán
varrott
talpfelerősítési
módja,
valamint
az
alkalmazott
keleti
bőrök
által
egy
új
szakma,
a
csizmadiamesterség
specializálódását
tette
lehetővé.
E
tárgy
szakmatörténeti
jelentőségén
kívül
értékes
viselettörténeti
dokumentum
is:
nemzeti
viseletünk
karakterét
meghatározó,
hosszú
időn
át
divatos
lábbelifajta
pontosan
dokumentálható
prototípusa,
hiszen
talpán
készítője
nevét
és
a
készítés
évszámát
is
megörökítette.
KOPPÁNY
GYÖRGY
CSIZMADIAMESTER
REMEKE
Vissza
Tovább
Menü
Kartonból
készített
posztamens-szerű
fiókos
lapra
szerelt,
vörös
karmazsinnal
borított
kaptafára
húzott,
kék
selyemből
készült,
sarkas
női
körömcipő.
A
posztamens
fiókjában
mesternévsor
található,
a
vörös
karmazsin
kaptafaborításon
arany
nyomással
német
szöveg
fraktur
írással:
„
Joseph
Karc
/
wurde
anno
1790.
Meister
/
Ververtigte
dieses
zweite
Meisterstück
/
in
Jahre
1845
alt
82
Jahr
/
mit
freyen
Aug
”;
hátul,
három
oldalon
a
mesterviszga-bizottság
tagjainak
nevei:
jobb
oldalon:
„
Der
Zeit
Vorsteher
/
Civilius
Frimel
/
Mathias
Frodl”
;
felül:
„
Franz
Pavel
Innungs
Notár
/
Anton
Erhart
Herbergs
=
Vater”
;
bal
oldalon:
„
Stuckmeister
/
Ignatz
Dreschmitzer
/
Franz
Zanmuller”
.
A
remekmunkát
egy
feketére
festett,
oszlopos
szélű,
üvegezett
ládikába
helyezték,
melynek
fedelén
nemzeti
színű
tüllel
bevont
drót
szolgált
a
felfüggesztésre.
A
bravúros,
félszázados
remekkészítés
hagyományának
ránk
maradt
emlékeként
tudatja,
hogy
készítője,
aki
1790-ben
vált
mesterré,
82
évesen,
szemüveg
nélkül
készítette
második
remekét.
JOSEPH
KARCH
MÁSODIK
MESTERREMEKE,
1845
Vissza
Tovább
Menü
A
„hetesorsó”,
1852.
A
Győrben
és
környékén
a
folyók
miatt
kiemelkedő
jelentőséggel
bírt
vízimolnár
céh
remekmunka
előírása
volt
a
malomorsó,
vagy
hetes
orsó.
Ez
a
műtárgy
fából
készült
fogaskerék-alkatrészként
a
víz
erejének
a
malom
szerkezetére
történő
átvitelében
játszott
szerepet.
A
vízimalmok
fából
készültek,
elkészítésük,
miként
az
itt
bemutatott
hetes-orsóé
is,
a
molnármesterek
feladata
volt.
A
fa
hengert
középen
kivágták,
s
ide
hosszában
hét
kisebb
hengert
erősítettek
csapolással.
Innét
a
neve:
„hetesorsó”.
A
henger
hosszában
négyszögletesre
vésett
lyuk
van
a
tengely
befogadására.
Egyik
oldalán
a
„mesterRemek
egy
mérő
Búzát
őröltem
meg
1852.
szeptember
29.
Csányi
Károly
Dunai
”
felirat.
A
másik
oldal
felirata
töredékes,
feltehetően
a
mester
pályafutásának
időpontjairól
és
helyszíneiről
tudósított.
A
ráragasztott,
megsárgult
cédula
felirata:
„(m)estermű,
melyet
Csányi
Károly
mesterré
avatása
alkalmával
készített.
Rajta
egy
mérő
búzát
megőrölt,
utána
mivel
minden
jól
sikerült,
mesterré
avattatott.”
CSÁNYI
KÁROLY
MOLNÁRMESTER
REMEKDARABJA
Vissza
Tovább
Menü
Egyfülű,
zöldmázas
cserépkorsó,
gazdag
virágmintás,
rátétes
díszítéssel.
Az
elején
zsinóros
kabátban,
nyakkendősen
álló
férfialak,
jobbjában
zászló,
balja
a
csípőjén.
Mellette
fenn,
egy-egy
sarkantyús
csizma,
bőrvágó
kés
és
musta.
Két
oldalán
bekeretezett
szöveg
:
„AZ
EGISZ
CSIZMADIJA
/
IFJUSÁG
KORSÓJA
/
KÉSZÜLT
1844
DIK
ESTEN
/
DŐBEN”
.
Alatta
medúzafő.
Nyílásán
rozettákkal,
levelekkel
díszített
keresztpánt.
Füle
mellett
két
oldalt
levélkötegen
ülő,
archaizáló
két
gyermekalak,
a
jelenet
alatt
egyik
oldalt
:
„AZ
AKORI
ATYA
/
MESTER
/
MOLNÁR
JÓZSEF
ÚR/
ÖREG
BEJÁRÓ
/
MATOVITI
ANDRÁS
ÚR”
,
a
másik
oldalon:
„IFJÚ
BEJÁRO
/
LATZA
FERENC
ÚR/
DÉKÁN
/
SZAGOLA
ISTVÁN
/
JEGYZŐ
/
SZABÓ
IMRE”
felirat.
A
GYŐRI
CSIZMADIALEGÉNYEK
KORSÓLYA,
1844
Vissza
Tovább
Menü
Pogácsa
lábakon
álló,
keskenyedő
palástú
hengeres
bortároló
edény,
nyitható
fedéllel,
hátul
hordozó
füllel,
elöl
rézcsappal.
A
fedélen
Szent
Rókus
szobrocska
egy
karéjos
reneszánsz
pajzsot
tart,
melyen
kőművesszerszámok
(kőműveskalapács
és
vakolókanál
közt
egymással
szembe
helyezett
körző
és
derékszög)
utalnak
a
használó
céhre.
A
pajzson
fölül
az
alapítás
(1650)
ill.
a
javítás
(1725)
évszáma
szerepel.
Fülén
három
kerektalpú
hárompólyás
(feltehetően
pozsonyi)
pajzs
finomságjel
és
mesterjegy.
A
középső
(mester)
jegyben
ónkancsó
képe
I.W.
monogrammal.
A
GYŐRI
KŐMŰVESCÉH
KANCSÓJA,
1650
Vissza
Tovább
Menü
Ananász
formájú
talpas,
fedett
kehely.
Talpán
kettős
(szélesebb
és
keskenyebb)
cikksor
váltakozik.
Gombján
levéldísz.
Az
„ananász”
formát
domború,
hegyben
végződő
hólyagok
adják,
melyek
e
csücskök
vonalában
rajzolják
ki
a
fedél
illeszkedési
vonalát.
Fedelén
körtékkel
díszes
gomb,
rajta
bőségszarut
és
kelyhet
tartó
gyermek
szobrocskája.
A
peremén
látható
két
mesterbélyeg
alapján
augsburgi
ötvösmunkának
határozták
meg.
A
legényvándorlás
céhes
előírásai
nyomán
alakult
ki
az
a
szokás,
hogy
a
vándorló
mesterlegény
szakmai
gyakorlatai
színhelyén
felvételét
kérte
a
helyi
legénytársaságba,
melynek
szokása
a
társpohár-adásban
(azaz
a
legénytársak
megvendégelésében)
öltött
testet.
Ennek
az
ünnepélyes
aktusnak
a
kelléke
volt
a
társpohár.
A
GYŐRI
KÁDÁRCÉH
TÁRSPOHARA,
17.
SZÁZAD
Vissza
Tovább
Menü
Burcsella,
1835.
Gabonaszállító
hajó
makettje
-
a
hajósok
győri
szálláshely
jelvénye
volt.
Feketére
festett,
néhol
színezett
fa
hajó-makett,
csigás
orrbókonnyal
(bőgős-hajó),
négy
ágú
vashorgonnyal,
árboccal,
melyen
fémlapon
koronás
magyar
címer
és
zászló
található.
Elöl
két
oldalon
fehér
alapra
fekete
betűkkel
írva
a
hajó
neve:
„Herkules”
felirat,
hátul
a
taton
két
oldalt
az
„Isten
Velünk!”
felirat
szerepel.
A
felépítményen
nemzeti
színűre
festett,
alacsony
korlát
húzódik
végig,
az
építmény
hátsó
falán
zöld
alapra
fekete
betűkkel
az
„1835
/
Hajós
Egylet
/
M.I.
1901”szöveget
írták.
A
Kossuth
utcai
Gaál-féle
vendéglőben
fennmaradt
makett
feltehetően
a
szállás-jelvények
azon
típusához
tartozott,
amelyek
a
vendéglőkben
belül,
asztal
fölött
vagy
sarokban
jelezték
a
vándoroknak
a
szállás
lehetőséget.
A
HAJÓSOK
SZÁLLÁSHELY
JELVÉNYE
A
XIX.
század
első
felében
Győr
gazdasági
életében
a
gabona-
kereskedelem
játszotta
a
legfontosabb
szerepet,
amely
forgalom
a
Duna
vízi
útvonalán
a
burcsellának
nevezett
gabonaszállító
hajókon
bonyolódott.
Vissza
Tovább
Menü
A
győrszigeti
hajósmolnár
legénycéh
szálláshely
jelvénye
-
hajómalom,
19.
század
Fából
készült
hajómalom
makettje,
fekete
hajótesttel,
zöld
házzal
és
barna,
deszkát
utánzó
tetővel.
A
ház-
és
vőgyhajó
orra
és
-
kopjafa-szerűre
faragott
-
orrtőkéje
egyaránt
nemzeti
színűre
festett.
A
házhajó
jobb
oldalán
az
„Él-jen
Szabó
Örzsébet”,
míg
ék
alakú
orra
két
oldalán
a
hajó
keretezett
neve,
a
„Sz.
János”
piros
felirat
szerepel.
A
hajótest
jobb
oldalán
fehérrel
a
Roka
János
O.D.A.,
orrán
jobb
oldalt
fehér
keretben
pirossal
a
Hártl
J.
CZ.
M.,
Tanay
J.
am.,
a
bal
oldalán
Szabó
M.
bej
és
Szabó
J.
bej.
nevek
olvashatók.
A
völgyhajó
fekete
hajótestén
kívül
a
Bodis
Mihály
fehér
betűs
név,
orrán
két
felől
fehér
alapon
pirossal
a
Fodor
I.,
Tarro
I.
nevek,
míg
a
két
hajó
fenekén
az
„Éljen
a
Molnár
társaság”,
illetve
az
„ujittatott
1868”felirat
szerepel.
Középütt
faszínű
malomkerék
helyezkedik
el.
LEGÉNYCÉH
SZÁLLÁSHELY
JELVÉNYE