Farkas István: Szomory Dezső portréja, 1921; olaj, vászon; 54×37 cm; ltsz.: K. 85.137.1

Farkas (Wolfner) István 1887. október 20-án született Budapesten jómódú zsidó családban. Apja, Wolfner József műgyűjtő, könyvkereskedő volt, az 1885-ben alapított híres Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. egyik vezetője, ami hosszú időn át az egyik legnagyobb hazai kiadóvállalatként működött.

A fiatal Farkas István első mestere a család jó barátja, Mednyánszky László volt, aki rendszeresen magával vitte vidéki csavargásaira tizenéves tanítványát. Farkas később Ferenczy Károly tanítványa lett, és 17 éves korában két képe már szerepelt a Nemzeti Szalon egyik csoportos kiállításán.

1911-ben ment először Párizsba, ahol a La Palette Akadémia tanfolyamait látogatta. Az első világháborút önkéntes frontkatonaként küzdötte végig. 1923-ban feleségével, Kohner Idával együtt tért vissza a francia fővárosba, ahol elismert festőként élete legsikeresebb és legtermékenyebb időszakát élte. Rendszeres kiállítója volt a La Portique galériának olyan művészek mellett, mint például Chagall, Matisse vagy Modigliani. Második franciaországi korszakának apja halála vetett véget. 1932-ben hazatért, és az apai cég élére állva 1944-ben bekövetkezett haláláig vezette azt. Üzletemberként egyre kevesebb ideje maradt festésre, ráadásul itthon csak kevesen ismerték és értékelték művészetét. Kassák Lajos, Márai Sándor, Tersánszky Józsi Jenő tartoztak tisztelői közé.

A Patkó Imre-gyűjteményben található Szomory Dezső portrét második párizsi tartózkodása előtt festette Farkas Budapesten. A nyugatos újság- és drámaíró, Szomory Dezső, eredeti nevén Weisz Mór, 1880–1906 között élt Párizsban. 1920-tól a Vígszínház házi szerzője volt, legnagyobb sikereit színműíróként aratta. A gyűjteményben található karakteres portréján fehér ingmellben, csokornyakkendővel láthatjuk monoklis, cigarettázó, nagyvilági alakját. A pillanatképekre jellemző laza tartás, a nyitott, hangsúlyos száj kötetlen beszélgetést idéz egy színházi előadás szünetében vagy egy fővárosi előkelő kávéházban, amire a háttér vörös drapériája utal. A festőt és írót a szellemi rokonság mellett az is rokonítja, hogy a második világháború idején mindketten zsidó származásuk miatt szenvedtek és haltak erőszakos halált.

Pápai Emese
művészettörténész, főmuzeológus