Az 1236–42 között Európa ellen indított mongol invázió 1241 márciusában érte el Magyarországot és több, mint egyéves megszállást eredményezett. A becslésekben 90–150 ezer közötti létszámúra tett támadók három főirányból törtek az országra. Március 12-én a Batu vezette sereg átjutott a nádor által megerősített Vereckei-hágón, és az ország belseje felé vonult.

1241. április 11-én a Sajó partján, a Borsod megyei Muhi falu közelében vívott ütközetben a magyar királyi haderő döntő vereséget szenvedett a Batu kán vezette főseregétől. A megkésett mozgósítás miatt nem teljes létszámú királyi sereggel szemben eltérően becsült főlényben voltak a hódítók. A magyar sereg megerősített tábort vert, a király elrendelte, hogy a sátrakat egymáshoz közel verjék fel, és összeláncolt szekerekkel vegyék körbe, számolt tehát a tatár rajtaütés lehetőségével és éjszakánként 1000 emberrel őriztette a tábort. Április 10-ről 11-re virradó éjjel a Sajón sikerrel átjutó mongol csapatok három irányból támadták a tábort. Egy orosz szökevény időben értesítette a magyarokat a híd felől támadó Batu kán érkezéséről. Itt Kálmán herceg és Ugrin kalocsai érsek csapatai vissza tudták szorítani a támadást és őrséget hagytak hátra a híd védelmére. A tatárok azonban kőhajító gépeket vetettek be, amivel megfutamították az őröket. Kálmán herceg, Ugrin érsek és a templomosok seregei ezúttal is sikerrel védték a tábort.

A tatárjárás Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

Közben a lemaradt mongol csapatok is megérkeztek és gyűrűbe zárták a tábort. Az ellenséges erőktől átkarolt, szűk térbe szorult magyarok nem tudtak nyílt ütközethez hadrendbe fejlődni, így a támadók érvényesíthették a maguk idegen harcmodorát. A cél innentől nem a győzelem, hanem a kijutás volt.

A mindkét oldalon súlyos vérveszteséget követelő tusában többek között elesett Mátyás esztergomi és Ugrin kalocsai érsek, a templomosok magistere, Rajnald erdélyi és Jakab nyitrai püspök, Gergely győri püspök számos más fontos egyházi személlyel együtt. Kálmán herceg is halálos sebet kapott. El tudott ugyan menekülni, de nem sokkal később meghalt. A veszteségek óriásiak voltak: az egyik nyugati forrás szerint IV. Béla több, mint 65 000 vitéz pusztulásáról ír, más forrás szerint 10 000 a magyar áldozatok száma. Valószínűleg ez utóbbi adat a reálisabb. Az uralkodó elmenekült a csatatérről észak felé. A magyar főerők megsemmisülése következtében az ország kiszolgáltatottá vált a hódítók dúlásával szemben.

A Magyarországon történt pusztítást legteljesebben Rogerius és Tamás spalatói főesperes munkái örökítették meg korunk számára. Mindketten megemlítik a győri püspök halálát. Rogerius tévesen Györgynek nevezte és megjegyezte, hogy „erkölcsiekben nemes volt és jártas a tudományokban.” Spalatói Tamás így írt erről: „Ott pusztult el a híres-nevezetes Ugrin; ott Mátyás, az esztergomi érsek; Gergely, a győri püspök, ott lelte halálát igen sok prelátus és pap is.”

Gergely püspökről nem sokat tudunk. 1223-tól vagy 1224-től választott, majd tényleges püspök. A király által elfoglalt egyházi javak ügyében sikerrel járt el IX. Gergely pápánál. A ferences és domonkos rendeket ő telepítette le Győrött. Egyházi ügyek mellett részt vett az országos ügyekben is. Erdélyben a király ellen lázadó Német Lovagrend tagjait pápai felhatalmazással megbüntette.

Hargitainé Bartha Annamária
történész-segédmuzeológus

Irodalom:

Almási Tibor: A tizenharmadik század története. Pannónia Kiadó, [Budapest], 2000. 85–90. o.

Hermann Róbert (főszerk.): Magyarország hadtörténete I. A kezdetektől 1526-ig. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2017. 134–142.

Gergely megyéspüspök.In: Diós István (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. IV. kötet. Szent István Társulat, Budapest, 1998. 72. o.

Kristó Gyula (Főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9–14. század) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.

Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 111–131. o.

A tatárjárás emlékezete. Európa Kiadó, Budapest, 1987. 219; 399 o.

Thuróczy János: A magyarok Krónikája./ Rogérius mester: Siralmas ének. Osiris Kiadó Budapest 2001.422.;425; 426 o.

Veress D. Csaba: A győri vár. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993. 19. o.

Zsoldos Attila: Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században. Kossuth Kiadó, [Budapest], 2009. 42–54. o.