Guzmics Lászó néven Jánosfán született 1786. április 7-én Guzmics István és Budai Anna negyedik gyermekeként. Nyolcéves korában nagybátyja, Buday József szentgyörgyvölgyi plébános vette magához, és vállalta magára nevelését. A helyi elemi iskolába járt, majd az alsólendvai iskolában latinul tanult, majd Kőszegen és Szombathelyen folytatta tanulmányait. Gimnáziumba Sopronba járt, ahol a költészetben is elmélyült; tanára, Horváth Pál megkedveltette vele a latin klasszikusokat, különösen Ovidius elégiáit.

Guzmics Izidor (A Bakonybéli Apátság története II. 131. o.)

1805-ben lépett be a bencés rendbe, de 1806 nyarán kilépett, hogy gazdatisztnek álljon. Hamar megbánta a döntését, és még az év végén kéri újbóli felvételét. Ekkor veszi fel az Izidor nevet.

1807-től a pannonhalmi apátságban, 1808-tól pedig a győri bencéseknél tanult teológiát. Ekkor a német mellett a görög nyelvet is elsajátította, és logikát, valamint fizikát is tanult. 1808 szeptemberében tett szerzetesi fogadalmat. 1809-10 év folyamán a győri gimnázium tanára lett, majd 1811-ben Pannonhalmára helyezték.

1812-ben Pestre küldték a központi papneveldébe, ahol négy évig hallgatott teológiát. Ez az időszak döntő befolyással volt későbbi irodalmi pályájára nézve. A magyar nyelv művelése iránt is Pesten ébredt fel érdeklődése, miután a magyar szépirodalom nagyjainak műveit olvasta. Két paptársával együtt megalapította a Magyar Társaságot, amelynek célja magyar nyelvű irodalmi munkák megírása, illetve külföldi alkotások lefordítása volt. Írt egy regényt (Miteusz), Bilkei Pap Ferenczczel egy vígjátékot, mely azonban nem jelent meg, részt vett a Nemzeti Plutarkus írásában és Hübner Lexikona fordításában.

Tanulmányai végeztével Pestről visszatért Pannonhalmára, ahol 1815-ben áldozó pappá szentelték, és még abban az évben elkezdte tanári pályáját: a pannonhalmi bencés főiskolán hittant és dogmatikát oktatott 1832-ig. 1829-ben a pesti hittudományi kar teológiai doktora lett. 1832-től haláláig a bakonybéli bencés monostor apátja volt, ahol az apátságot és a hozzá tartozó épületegyüttest fejlesztette. Az ő nevéhez fűződik az angolkert kialakítása, de felújíttatta a plébániaházat, új bútorokkal látta el a monostort, és több gazdasági épületet is emeltetett. Az apátságot egy 150 gyerek befogadására alkalmas iskolával és mesterházzal gazdagította, amelyet 1833-ban szenteltek fel. 1837-ben zeneiskolát alapított és sok esetben szegények taníttatásának költségét is állta.

Ebben az időszakban az apátság fejlesztése mellett harcolt a helyi és a magyarországi oktatásügy korszerűsítéséért, és szorgalmazta a nemzeti nyelvű oktatást. A nyelvújítási program híveként Kazinczy Ferencet barátjának mondhatta, akivel sűrűn levelezett, s maga is próbálkozott a nyelvújítással. Legismertebb szóalkotása a bencés apátságnak otthont adó Szent Márton-hegy elnevezése Pannonhalmának. A nyelvészet is foglalkoztatta, így a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban több ízben jelentek meg ilyen témájú írásai. Emellett közreműködött a Magyar Tudós Társaság alapszabályának megfogalmazásában is.

Guzmics Izidor első kiadású munkái a múzeum gyűjteményében (Fotó: Tanai Csaba Taca)

Szépirodalmi, tudományos, fordítói és nyelvújító munkássága mellett olyan általános dogmatikai témákkal foglalkozott írásaiban, mint az isteni gondviselés, vagy a cölibátus. Emellett a katolikus–protestáns unió létrejöttét támogató esszéi is jelentősek. A témában két műve, A vallási eggyesülés ideajának, és a rom. kath. és protest. keresztények között fennálló unionak visgáltatása(1824) és A rom. kath. és protest. keresztények között fenálló unionak másodszori visgáltatása (1826) a győri Streibig-nyomdában jelent meg. Szintén itt adták ki első ízben a Theokritosz maradványi című fordítását (1824), a teológiai tárgyú Theologia Christiana Fundamentalist (1828) és a Pannonia századjai című verses munkáját (1830).

1832-ben megalapította a Vallási és Egyházi Tár című folyóiratot, amelynek 1836-ig szerkesztője volt. Ebben terjedelmes értekezéseket jelentetett meg teológiai témákban.

53 évesen halt meg Bakonyélben rövid, de súlyos betegség után 1839. szeptember 1-én. Földi maradványai a bakonybéli apátsági templom alatti kriptában nyugszanak.

Hargitainé Bartha Annamária

történész–segédmuzeológus

Irodalom:

Lévárdy Ferenc – Szabó Flóris: Az ezeréves Pannonhalma. Győr-Sopron Megyei Idegenforgalmi Hivatal, én., 4. o.

 Sörös Pongrácz: A Bakonybéli Apátság története II. A Bakonybéli Apátság története. A Pannonhalmától való függés kora 1548-tól napjainkig. Budapest, Stephaneum, a Szent-István-Társulat Nyomdája, 1904. (Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. IX.) 128–143. o.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Magyar Elektronikus Könyvtár. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/g/g07171.htm (letöltés ideje: 2021. 04. 06.)

Képek:

Guzmics Izidor (A Bakonybéli Apátság története II. 131. o.)

Guzmics Izidor első kiadású munkái a múzeum gyűjteményében (Fotó: Tanai Csaba Taca)