Helytörténet

——————

Bodroghy Papp István verseskötete

Jelzet: HD.68.1.1

Méret: 21×14,2×3,8

Múzeumba kerülése: 1980-as években vétel útján került az intézménybe

Egy muzeológus számára mindig nagyon izgalmas feladat, amikor leírást adhat egy tárgyról: annak anyagáról, méreteiről, koráról, tulajdonságairól, használati területéről stb. De egy muzeológus kezébe nemcsak tárgyak, hanem gyakran iratok is kerülnek, melyek elemzése legalább olyannyira izgalmasak. Így találkoztam jó pár évvel ezelőtt a helytörténeti gyűjteményben végzett revízió alkalmával Bodroghy Papp István verseskötetével, melynek feldolgozása – utólag visszatekintve – közel sem volt egyszerű feladat. Hiszen egy olyan személy és annak műve után kellett kutatnom, aki az irodalomtörténet számára teljesen ismeretlen. De ki ő és mit alkotott?

A Bodroghy Papp család története egészen a 16. századig nyúlik vissza, mikor az első ismert ős, Bodroghy Gergely 1563-ban nemesi címereslevelet és birtokokat szerzett Vas megyében. Ezután a család a 18. században Somogy megyébe települt át, ahonnan az egyik ág a Vas megyei Uraiújfaluba, a másik Szombathelyre költözött, de voltak, akik továbbra is Somogyban maradtak.

Bodroghy Papp István 1796-ban Uraiújfaluban született Papp Ádám szabómester és Szekér Mária hetedik gyermekeként. Tanulmányait evangélikusként a soproni líceumban kezdte meg, majd ezt követően a pozsonyi és a győri jogakadémián folytatta. 1822-ben Mezőberényben találjuk, ahol 1830-ig jegyző volt. Ezután élete az Alföldhöz kötődött: 1840/41-ben Békésre, 1858 körül Aradra költözött, végül 1859. április 30. után Pankotán halhatott meg.

A 70 alkotást magába foglaló verseskötetébe az 1817 és 1824 között született költeményei közül válogathatott. A munka során – melyre Mezőberényben kerülhetett sor – akkurátusan ügyelt a külalakra. A 8 lapos ívekre ceruzával margót húzott és beszámozta az oldalakat. Munkája végeztével pedig könyvkötőhöz vitte, aki egyszerű, puha fedéllel látta el. Az így elkészült, több mint 360 oldalnyi kötet címlapjára a következő került: Faragószék, mellyen néhány üres óráit meg vonókésezte Bodroghi Papp István. Érdekes, hogy a kötet címének egy olyan eszközt – faragószék, vonószék – választott, mely a faragás segédeszközeként azt a munkadarabot fogta be, amelyet a speciális kétnyelű késsel (kézvonókés) megmunkáltak. De a cím utalhat a faragószék-nóta folklórműfajra is, azonban a versek elemzése után kiderült, hogy a kötet inkább az eszköz metaforája, melybe a poéta a szabadidejében írt verseit válogatta össze.

            A 70 vers műfaj, téma, forma, stílus alapján igen sokrétű. A kötetben szerepel több episztola, rege, pasqiullus, életkép stb. Bodroghy Papp István láthatóan nagyon kedvelte a szerelmi témát is, mely leírásait gyakran a tájleírások képeivel színesítette. A költemények önálló alkotások, azonban a korszak kedvelt költőinek, így Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kis János és Dajka Gábor műveinek hatása érezhető rajtuk.

A kötet alapján megállapítható, hogy Bodroghy Papp István a korszak harmad-vonalbeli poétái közé tartozik. A költemények között ugyan vannak katartikus élményt okozók, nagy részük azonban stílusukban, megfogalmazásukban, szóhasználatukban, formájukban elmarad a korszak nagy költőinek alkotásaitól. Bodroghy Papp nem rendelkezett kiemelkedő költői kvalitásokkal, és nem sokat fejlődött a versírás során sem. A kötet vége felé haladva ugyanis a versek egyre elnagyoltabbak, gyengébb értékűek és gyakoribbak az ismétlések is. A revízió alkalmával talált kötetnek értéke leginkább abban rejlik, hogy hasznos adalékokkal gazdagítja a korszak recepciótörténetét, miközben a költemények nemcsak Bodroghy Papp kedvenc olvasmányélményeit tükrözik, hanem a közös történeti tudatra és a hagyományokra is reflektálnak.

Nemesné Matus Zsanett

történész-muzeológus, tudományos titkár