Helytörténet

————————————-

HULLANAK A BOMBÁK

Győr lakói már 1919-ben megtapasztalhatták a 20. századi modern légi hadviselés következményeit. A Hadtörténeti Levéltár iratai szerint, június 12-én délelőtt tíz óra harminc perckor ellenséges repülő bombázta Győrt. A ledobott bombák egyike a vagongyárra, a másik a hajóállomásra esett. Másnap, június 13-án reggel fél hétkor a Győr felett megjelenő ellenséges repülőgép négy bombát dobott le. A bombák kisebb méretűek voltak — tíz, tizenkét kilogrammosak — így túl nagy kárt sehol sem okoztak. Az egyik bombát az ágyúgyárnak szánták, de az a gyár előtt lévő térségen robbant fel. A légnyomás és a bomba szilánkjai mindössze néhány ablakot törtek be. A másik bomba a Wemstadti szövőgyár udvarán esett le, de nem robbant fel — a repülő osztag katonái távolították el. A harmadik bomba a teherpályaudvaron a Nimsee szállást találta el — senki nem sérült meg, a robbanás csak két sertést ölt meg, s nyolcat megsebesített. A negyedik, a nádorvárosi régi városháza épületére — amelyet a vörös őrség használt — esett bomba áttörte a tetőzetet és a padláson robbant fel, a gerendázatot már nem tudta áttörni. A bomba egy szilánkja könnyebben megsebesített egy volt őrmestert a combján. A robbanások közelében a távíró és telefonvezetékek is megrongálódtak. A repülőgép fél tizenegy tájban visszatért, s gépfegyverből tüzelt a városra. Még egy bombát is ledobott a marhavásártérre, de annak robbanása nem okozott kárt.

A bombázások nyomán a polgári és katonai vezetés megpróbált mindent elkövetni az esetleges nagyobb károk elkerüléséért. A városi és megyei Direktórium, a Győri Katonai Kerületi Parancsnoksággal, már június 14-én közzétette a „Repülőtámadások esetén követendő eljárás” rendjét. Ezek szerint:

„…a repülőtámadás kezdetét a gyári szirénák néhány percig tartó szaggatott sípolása jelzi, a támadás befejezését, s így a veszély elmúlását pedig a szirénák egy hosszú jelzése mutatja;

mindenki lehetőleg nyugodtan, higgadtan viselkedjen, a sziréna jelzésére mindenki a pincékben keressen menedéket, miután a tüzet mindenhol eloltották;

éjjeli támadás esetén a lakások, folyosók, vendéglők, kávéházak, irodai helyiségek stb. világítása azonnal eloltandó, hogy ezzel se nyújtsunk segítséget az ellenséges repülőgép tájékozódásához;

a veszély ideje alatt minden telefonbeszélgetés haladéktalanul beszüntetendő, kizárólag a tűzoltóság és a mentők hívhatók telefonon;

a repülőkre parancs nélkül senkinek sem szabad lőnie, mivel az ellenséges repülőkben úgysem tehetnek kárt, csak veszélyeztetik a város lakóinak biztonságát.”

A felhívás megjelenésének napján, a berepülések elhárítására — és a felvidéki harcok támogatására — Győrbe vezényelték a 8. harci repülőszázadot, annak kilenc vadászgépével kiegészítendő a néhány győri vadászrepülőt.

Június 17-én ismét légitámadás érte a várost, de a ledobott két bomba lakatlan területre esett. Az utolsó bombázás két nap múlva történt. A fennmaradt jelentés szerint, június 19-én, „de. 11.45-kor egy ismeretlen típusú ellenséges repülőgép Győr városát bombázta, 2 bombát dobott le, melyek az ágyúgyári étkezdét találták el. Emberi kár nem történt.”

Az 1919-es előzményeken túl Győr hadiipari kapacitása, közlekedési-stratégiai helyzete is megkövetelte a légvédelmi rendszer, illetve a polgári lakosság és üzemek légoltalmi felkészültségének szinten tartását. Az 1935-ben elfogadott, a hatósági légoltalom kiépítésére vonatkozó jogszabály alapján megkezdett munka főképp a tűzoltókra hárult. Előtérbe került a tűzoltóság úgynevezett nemzetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása. A fővárosban már az év februárjában az állami és fővárosi tisztviselők, valamint a fővárosi és vidéki tűzoltótisztek részére megtartották az első komolyabb légoltalmi tanfolyamot. Már akkor érezhetővé vált, hogy nagy feladatok fognak a tűzoltóságra hárulni a gáz- és légvédelemben, illetve a légoltalmi kiképzés terén, ide értve a lakosság ilyen irányú kiképzését is. 1935. január 15-én a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség rendelkezésére megjelent a „Polgári lég- és gázoltalom” azzal a céllal, hogy a légoltalmi ismeretek elsajátítását segítse. A következő évben kiadott — s október elsején életbe lépett — tűzrendészeti kódex rendelkezései alapján pedig a légoltalmi kiképzésekben is újabb feladatokat kapott a tűzoltóság. A kódex 16. § 2. bekezdése értelmében a hivatásos tűzoltóságnak a légoltalmi szolgálatosokból tűzoltói szolgálatra lehetőség szerint ki kellett képeznie legalább annyi férfit, amennyi a hivatásos tűzoltóság tiszti és legénységi létszámának kétszerese. A 21. § 8. bekezdése szerint pedig a köteles tűzoltóság tartalékául ugyanolyan létszámú légvédelmi szolgálatost kell évenként legalább hat kettős órán át tűzoltói szolgálatra kiképezni, mint amennyi a köteles tűzoltóság száma. A gázvédelmi szolgálatosok kiképzése is a hivatásos, illetve önkéntes tűzoltóság feladata lett a légoltalmi utasítás 68. paragrafusának b. pontja értelmében. Ehhez a békebeli igénybevételre méretezett tűzoltószervezetet

bővíteni kellett, bár a tűzoltóság már az akkori szervezeti keretei között is hathatósan közreműködött a légoltalom megteremtésében. Megszerezték a szükséges újabb ismereteket, s ugyanakkor sorozatos oktatóképző tanfolyamokat is tartottak, amelyeken százaknak adtak át légoltalmi ismereteket.

Az 1937. december 5-én megalakult Légoltalmi Liga célkitűzései mentén 1938-ban Győrött is megkezdték a légoltalom megszervezését és a helyi közigazgatásnak ebbe történő bekapcsolását. 1938-ban mintegy harmincmillió pengő ráfordításával kiépült a riasztási- és figyelőrendszer, s elméletben a lehetséges stratégiai célpontok védelmének megszervezését is kidolgozták. A város számára ez különösen fontos volt, hiszen az 1938. március 5-én, Darányi Kálmán által éppen Győrött meghirdetett, egymilliárd aranypengős hadsereg-fejlesztési program mentén megerősített hadiipara okán, Győr kiemelt célponttá válhatott. A központi, országos rendelkezésekkel összhangban a város saját utasításokat, útmutatókat adott ki, melyeket rendszeresen eljuttattak a civil szervezetekhez is. Az 1938-ban köröztetett füzet, „Robbannak a bombák. Útmutatás Győr szabad királyi város lakosságának, hogyan védekezzék a légitámadások ellen.” címmel, húsz oldalon sorolja fel a lakosság teendőit egy légi támadás esetére. Minden házcsoportparancsnok kézhez kapta a Légoltalmi utasítást, annak „ábrafüzet”-ét, s a Győri Nemzeti Hírlap nyomdája LÉGÓ személyi adatlapot nyomtatott a város polgárainak. A házcsoportparancsnokok rendszeresen tartottak tájékoztatókat,

„kiképzéseket” egy-egy őrsnek.

A háború kitörése után már nyomtatott hirdetményeken is tájékoztatták a lakosságot a légoltalom aktuális kérdéseiről. Az 1942. szeptemberi váratlan szovjet bombatámadások után megújították a riasztási rendszert, elrendelték az elsötétítést, meggyorsították az óvóhelyek kiépítését és megerősítették a légoltalmi, katonai csapatokat I Az 1944-es esztendő elejétől szinte megszámlálhatatlan — felsőbb utasításra hivatkozó — helyi rendelet született a légoltalmi rendszerek hatékonyságáról.

1944. március 17-én a térséget is elérte az első légitámadás. Magyaróvár és Dunakiliti mellett kisebb-nagyobb bombakárokat szenvedett Bőnyrétalap, Máriakálnok, Mosonszentjános és Mindszentpuszta. Erre az időre már kiépítették Győr légvédelmi állásait, s a honvédség fokozott készültségben élte mindennapjait.

A megyét ért első bombázás napja éppen Győr fogadalmi ünnepe, a Könnyező Szűzanya emléknapja, a város tömegeket vonzó búcsúja volt. Az ilyenkor szokásos processziók, és a közelgő húsvéti körmenetek miatt, az egyházi szertartásokat is korlátozták. A honvédelmi miniszteri rendeletet Szurmay Lajos vezérőrnagy „távmondatban” küldte meg az egyházmegyei hatóságnak március 28-án. A távirat kézhezvétele után alig két héttel, április 13-án, 11 óra 17 perckor megszólaltak a riadót jelző szirénák, s 11 óra 50-től — negyed órán át — három hullámban romboló- és gyújtóbombák hullottak Győrre…

Részlet Perger Gyula: A pusztulás képei – Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásáról című könyvéből (Xántus János Múzeum, Győr, 2010)

Fotók: Dobos Vilmos felvételei (Ltsz. XJM F. 16428, 16485, 16493, 16535, 16669)