Portré (1932)

 

 Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester

 

Schima A. Bandi 1882. november 23-án született Orosházán, Schima Károly lakatosmester harmadik gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után a tehetséges és szorgalmas ifjú az aradi Fémipari Szakiskola növendéke lett.  1904-ben az Aradi Kereskedelmi- és Iparkamara tanulmányi ösztöndíjával Berlinbe utazott, ahol több neves műiparos műhelyében dolgozott és az Iparművészeti Főiskola műlakatos tanfolyamait látogatta. 1906-ban Pozsonyban telepedett le és a Fa- és Fémipari Szakiskola művezetőjeként dolgozott.

Schima A. Bandit 1919-ben, Pozsony cseh invázióját követően, helyezték át Győrbe. Itt egészen 1927-ig a győri Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában (ma Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola és Kollégium) oktatott. 1922-ben lett a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagja, ahol 1937-ig több fontos funkciót is betöltött. 1925-től 1937-ig a Társaság művészeti titkára volt.

 

Máday Izodor emléktáblájának készítése Pozsonyban (1918)

 

1928-ban „Az Est” folyóirat pályázatán 12 hetes külföldi tanulmányutat nyert, melynek során Münchenben, Nürnbergben, Berlinben, Lipcsében, Frankfurtban és Párizsban járt.

1932-ben a budapesti IV. Országos Kézművesipari Kiállításon „Kárpáti őrség (1914-15)” című, első világháborús témájú alkotásával elnyerte a kor legnagyobb szakmai elismerését jelentő aranykoszorús mesteri címet.

1935-ben az Ipartestületek Országos Központjának javaslatára Schima A. Bandi megkapta az olasz Kézműves Szövetség tanulmányi ösztöndíját. Négy hónapos tanulmányútja során Velence, Firenze, Róma, Nápoly, Padova, Palermo múzeumait, galériáit, nevezetességeit járta végig, precízen dokumentálva vaskos útinaplóiban a látottakat, tapasztaltakat.

 

A Mussolininek készített kürttel (1936)

 

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve kilépett a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagjainak sorából. Ettől kezdve egyre visszavonultabban élt és alkotott.

Élete során számtalan egyházi- és világi megrendelésnek tett eleget, melyek között sok az igazi technikai bravúrral megalkotott műremek. Liturgikus tárgyai mellett emléktárgyai és különös fantáziával megalkotott egyedi használati tárgyai is széles körben ismertek és kedveltek voltak.

Keze nyomát Győrben többek között az Aranyhajó (1939) és a Rigófészek cégér (1938), a Nagyboldogasszony-székesegyház külső- és belső kovácsoltvas kapuzata és vörösréz tabernákuluma (1940), a nádorvárosi evangélikus templom nagyméretű kovácsoltvas feszülete és gyertyatartói (1940) viselik. Pannonhalmán az országzászlót (1940), Sopronban a Szent István templom monstranciáját (1944) és még számtalan kiemelkedő alkotást készített Magyarország-szerte.

 

A pannonhalmi országzászló készítése (1940)

 

Rendkívül gazdag hagyatéka az iparművészeti tárgyak mellett több tucat önálló grafikai értékkel bíró tervet, illetve nagy mennyiségű dokumentumanyagot, valamint közel 6000 darab, nagyrészt saját maga által készített archív fotót és üvegnegatívot tartalmaz, melyek a művész felajánlásából, 1964-ben kerültek a Xántus János Múzeum birtokába.

Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester életét és munkásságát a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár kincsei között tartják számon, két liturgikus tárgya Csorna Települési Értéktárát gazdagítja.

A róla készült portréfilmet halála előtt egy évvel 1958 májusában sugározta a Filmhíradó:

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13938

 

 

Pápai Emese művészettörténész, főmuzeológus 

— 

A fényképek a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum fotótárából származnak.