Izbighy Vörös István: Gyümölcscsendélet, 1725–1756 között

Az európai barokk festészetnek széles körben kedvelt műfaja volt a csendélet, amelynek azonban a hazai piktúrában kevés emléke maradt. A Kassán 1725 és 1756 között működött Izbighy Vörös István Mihály talán a legkvalitásosabb művelője e képtípusnak. Múzeumunkba került művén az asztali csendélet hagyományának jegyében különböző gyümölcsöket ― barackot, hamvas szilvát és egy nagy halom szőlőt ― rendezett össze. Mindegyikből külön kis csoportokat alkotott, amelyeket azután egymás mellett/mögött sorakoztatott fel egy szűk asztallapon, gyenge szórt fénnyel megvilágítva. A kompozíció mögött a tér sűrű feketeségbe vész.

A „halott természet” e képei művészileg tájékozottabb, pallérozott ízlésű arisztokraták megrendelésére készülhettek, kastélyok díszéül. Izbighy Veres képe ― párdarabjával együtt, amely almákat, körtét, hamvas barackokat, ribizlitől roskadozó ágat és vörösre főtt rákokat vonultat fel ― talán szintén egy felvidéki főúri rezidenciát ékesített, s onnan került a Petz-családhoz. A Győr közegészségügyének történetében fontos szerepet játszó orvos-dinasztia tagjai ― mindenekelőtt dr. Petz Lajos (1854–1932) ― művészetszerető és -értő polgárokként festményekből és grafikákból álló értékes kollekciót gyűjtöttek össze. Ebből hagyományoztak 1981-ben nagylelkűen közel félszáz darab műtárgyat ― köztük az Izbéghy-csendéleteket ― a győri múzeumra.

Székely Zoltán

Anyaga: olaj, vászon

Mérete: 39,7×62,4 cm,

J. a hátoldalon: Stephanus Veres

Ltsz.: K.85.574.1.