A kép első tulajdonosa Walter Lynch clonferti püspök, a teológia és jogtudomány doktora volt, aki a katolikusokat üldöző Oliver Cromwell elől menekült el Írországból 1653-ban. Előbb Flandriába, majd Bécsbe került, ahol találkozott Püsky János győri püspökkel, akinek meghívására 1655-ben Győrött telepedett meg. Nyolc évig élt Győrben, Püsky János kanonoki stallumot adott neki, és segédpüspökévé nevezte ki. 1659-ben ő szentelte fel a ferencesek templomát, köztiszteletnek örvendett a hívek körében. 1663-ban bekövetkezett halála után a Madonna-képet az akkor még romos székesegyház egyik oszlopára függesztették fel a Szent Anna-oltár közelében.

A kép 1697. március 17-én Szent Patrik (Írország védőszentje) ünnepén, pár hónappal a máriapócsi kegykép csodája után (1696. november 14-től december 8-ig könnyezett) 3 órán át, reggel 6-tól 9-ig könnyezett és vérrel verítékezett. Írországban a csodát megelőző napon adták ki azt a száműzetési törvényt, ami gyakorlatilag halálra ítélte az ír katolicizmust.

„Reggeli hat óra tájban, midőn számos nép a szent misét hallgatná, egyszerre észrevétetett, hogy e Boldogasszony képe könnyez; oda tódult azonnal a sokaság, bámulva látta a dolgot; (…) az egész városból minden rendü s vallásu lakosok gyülekezete csoportozott össze; a káptalanbeliek levették a képet a falról, a fal száraz volt, a kép pedig nemcsak tovább könnyezett, hanem véres verítékkel is ázott; s a cseppeket tiszta fehér gyolcscsal letörülték; de a vászonra festett kép ujra könnyezett, ugyhogy a kis Jézus orczájára is lehullott egynéhány csepp, amelynek nyomát most is láthatni a képen.” – írja le a történéseket Jordánszky Elek.

A gyolcskendőt, mellyel a könnyeket fölfogták, a székesegyházban máig őrzik. Díszes keretén a felirat: „Ez valódi törlőkendőcskéje az itteni kegyképnek, mely az itteni székesegyházban 1697. év március hónapjának 17. napján véres könnyeket hullatott. E kendőcskét Isten dicsőségére, a Boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek tiszteletére ezennel felajánljuk. Győrött, 1701. május 20.”

Különösen a végvári katonaságra hatott a csoda, s főleg katonai körökből indult meg a mozgalom, hogy a csodálatos kép oltárra kerüljön. A csoda szemtanúja, Heister Siegbert gróf, győri generális kapitány buzgólkodására Keresztély Ágost győri püspök hosszú és alapos vizsgálat után 1704-ben engedélyezte, hogy a kép számára a templom északi hajójában oltárt emeljenek. 1715. január 1-jén Heister Siegbert a feleségével, Aloysiával alapítványt tett, hogy szombatonként és a Mária-ünnepek vigíliáján a kegyoltárnál litániát mondjanak.

1767-ben Zichy Ferenc püspök új oltárt építtetett, s alapítványt tett napi szentmisére, mely alatt a hívek hangosan mondják a rózsafüzért. Az oltáron, a kegykép két oldalán I. (Szent) István és Szent László király aranyozott szobra áll. István a koronáját, László a rózsafüzérét ajánlja a Boldogasszonynak. 1797. március 17-én megünnepelték a vérrel könnyezés jubileumát. Székhelyi Majláth Antal győri kanonok magyar nyelvű prédikációt mondott, amelynek latin fordítását 1800-ban Streibig József győri nyomdájában adták ki „Saecularis memoria sacrae imaginis Beatissimae Virginis Mariae quae anno 1697 die 17ma mensis Martii in cathedrali Jaurinensi ecclesia prodigiosis, mixtisque sanguini lacrimis immaduit” címmel.

1874. szeptember 20-án IX. Pius pápa teljes búcsút engedélyezett március 17-re, 25-re (Gyümölcsoltó Boldogasszony) és augusztus 15-re (Mária halálának és mennybemenetelének ünnepe). VI. Pál pápa 1968. február 10-én teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik az esztendő bármely napján zarándokként fölkeresik a győri székesegyházat. 1997-ben az ország minden egyházmegyéjéből szervezett zarándoklatokkal ünnepelték a 300. évfordulót.

A kegykép tisztelete gyorsan elterjedt Magyarországon. Másolata többek között megtalálható Héderváron, Pannonhalmán, Celldömölkön, Szombathelyen és számos egyházi plébánián. Külföldi tiszteletét jelzi, hogy Írországban két templomot is szenteltek a győri Könnyező Szűzanya emlékének. Értékes másolatait őrzik a németországi Ringelai községben és az Egyesült Államokban, Toledo városának Szent István-templomában is.

Könnyező Szűzanyát ábrázoló réz nyomódúc 19. század, alap: 69 x 53 x 18 mm, rézlap: 64 x 48 mm, ltsz.: C.68.4.2. Fotó: Tanai Csaba

A Pósa-nyomda hagyatékából 1968-ban került a múzeumba egy 146 darabból álló, 18-19. századi kliségyűjtemény; a nyomódúcok részben fából, részben fémből metszettek. Ezek közül való az itt látható könnyező Madonnát ábrázoló 19. századi réz nyomódúc is. A kegykép kultuszát a 18-19. században számos illusztrált aprónyomtatvány népszerűsítette. A nyomódúcot mind a Sauervein-, mind a Nitsmann-nyomda használta a XIX. század végéig.

A klisé lenyomata, ltsz.: C.68.42.

Hargitainé Bartha Annamária
segédmuzeológus–történész

 Irodalom:

Barna Gábor: A könnyező Mária-képek kegyhelyei Magyarországon a XVII-XVIII. században. In.: Vigília 1988. év, 53. évfolyam, 5. szám 347-352. o.

Grábics Frigyes: Lynchei, Valter. In.: Grábics Frigyes—Horváth Sándor Domonkos—Kucska Ferenc (Szerk.): Győri Életrajzi Lexikon Győr Városi Könyvtár Győr 1999.

Győri könnyező Mária. In.: Diós István (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon IV. kötet Szent István Társulat Budapest 1998 374-376. o.

Jordánszky Elek: Magyarországban, s az ahoz tartozó részekben levő bold. Szűz Mária kegyelemképeinek rövid leirása. Pesten, Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos 1863 126-129. p.

Kolba Judit—Kiss Tamás—Szabó Béla: Győri Egyházmegyei Múzeum. Győr Egyházmegyei kincstár és Könyvtár Győr, 2015.

Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Corvina Kiadó Budapest, 1984. 22. kép

Székely Zoltán (szerk.): Válogatás a javából. A 150 éves győri Xántus János Megyei Múzeum gyűjteményéből. Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Győr, 2009 66. o