M. A. Pitteri (1702-1786): Loyolai Szent Ignác, 1758 után

Július 31-én tartja az Egyház Loyolai Szent Ignác (1491-1556), a Jézus Társasága (Societas Jesu) alapítójának emlékünnepét. A baszk nemesi családból származó, katonai dicsőségről álmodozó, léha ifjú élete egy csatában szerzett, lábát megnyomorító sebesülés nyomán vett éles fordulatot. Hosszú évek alatt érett meg benne az a lelki fordulat, amelynek eredményeképp Krisztusnak szentelte életét. Társaival új szerzetesrendet alapított, amelyet 1540-ben hagyott jóvá III. Pál pápa. Ignácot választották meg a rend első generálisává, ebbéli minőségében alakította ki a jezsuiták szervezeti kereteit, fogalmazta meg szabályzatát. A Jézus Társasága már Ignác életében rendkívül sikeresnek bizonyult, amit a rend viharos gyorsaságú terjeszkedése jelzett. Szentté avatására 1622-ben került sor.

Loyola Szent Ignác soha nem engedte, hogy arcvonásait megörökítsék, ezért rendtársai gondoskodtak erről. A halálos ágyán fekvő Ignácról Jacopino del Conte-val festettek portrét, majd a holttestről viasz halotti maszkot is készíttettek. A következő évtizedekben a festmény és a maszk nyomán több portré is készült, amelyek megformálásakor az Ignácot ismerő rendtagok véleményét is kikérték. Így jött létre az a hiteles képmás (vera effigies), amely fontos szerepet kapott a jezsuita identitásában, nemkülönben a szentté avatási eljárásban, valamint a rendi propagandában. Pitteri metszete is e széles körben elterjedt típust követi. Közvetlen mintáját is megnevezi a kép alatt olvasható feliratban, amely szerint egy XIII. Kelemen pápa (1758-1769) által a padovai jezsuitáknak adományozott gipszszoborról készült a metszet. 

Székely Zoltán

papír, rézkarc 37,5×27,5 cm 

ltsz.: K.66.34.1.