Néprajz

————————–

Győr környéki festett szekrények

A magyar nyelvterületen nagyon elterjedt volt a parasztházakon belül egy tisztaszoba kialakítása. Az ünnepi, reprezentatív funkciót betöltő, általában – a vagyoni helyzet függvényében – a legdíszesebb bútorokkal berendezett helyiség a stabil anyagi háttérrel rendelkező lakosság körében válhatott divattá. Ebbe az utca felőli első helyiségbe ritkán léptek a ház lakói, csupán ünnepnapokon, jelesebb vendég érkezésekor vagy gyermekágyas asszony számára vették igénybe. A szoba bútorzata igyekezett jómódot sugallni, a tulajdonosok a helyi ízlésnek, divatnak megfelelően rendezték be. A kelengyeládák paraszti használata Magyarországon a 16-17. századtól ismert, s csupán a 20. században tudta kiszorítani őket a szekrény.

Komáromi típusú láda. (XJM.N. 64.52.1)

A dunántúli tisztaszobák bútorai között – főként német hatásra – már igen korán, a 18. század végén, 19. század elején feltűntek az ajtóval ellátott, polgári ízlést tükröző szekrények. A keményfából faragott vagy intarziás bútordarabok azonban nem voltak elérhetőek a nép számára, így – hogy azért a divatot is követhessék némileg – festett puhafa változattal helyettesítették azokat.

Festett szekrény. Táp 1859. (XJM.N. 82.1.33.)

Ott, ahol a 19. század közepéig kialakult a szekrények paraszti használata, az ajtószárnyak legáltalánosabb díszítményei az olaszkorsós, virágtöves motívumok voltak. Vidékünkön is ezek a legelterjedtebbek.

Festett szekrények ajtószárnyai. Tárnokréti 1842 és Győr környéke 1939. (XJM.N.64.3.1.)

A virágozás mellett olykor tájkép, illetve emberábrázolás is megjelenik a szekrényeken, mely egyébként a német, osztrák területek jellemzője. 1848-ból származó darabunk ajtószárnyai gazdagon díszítettek, szintén megjelenik rajtuk az olaszkorsós virágtő, ugyanakkor kiemelkedik, s egyben kissé elüt a festés összképétől a középső sárga mezőben található templomtornyos, madaras tájkép.

Festett szekrény, Győr környéke 1848 (XJM.N. 70.23.1.)

Az országnak azon területein, ahol a szekrények használata a 19. század végére alakult csak ki, jellemzőbb volt a barnára pácolt, profillécekkel, illetve betétekkel tagolt szekrény. Az Alföldön az ekkorra divatjamúltnak ítélt virágozott szekrényeket dunántúli szekrénynek is nevezték.

Tanainé Városi Ágnes muzeológus

Fotók: Deim Péter