Néprajz

————————–

Nagycsütörtök

Húsvét előtt, a Nagyhéten előkerültek a generációkon át megőrzött kereplők, hogy hangjukkal a harangszót helyettesítsék. Nagycsütörtöktől a nagyszombati feltámadásig ugyanis „a harangok Rómába mennek”.

A templom elé kitett, vagy a harangtoronyba beépített ládakereplőket a harangozó szólaltatta meg. Ennek a típusnak a képviselője ez a Tápról származó darab is. Tekerőkarral meghajtott, bütyköstengellyel mozgásba hozott fakalapácsainak hangját a nagyméretű, üreges faláda erősíti fel. Az oldalára vésett feliratot egykor vörös festékkel színezték. Felirata: Készült A 1832 die 14 Ápr. Nagy Mihály Oskola tanéttó és Lányi András által. Bonnyai József templom Attyasága idejében.

Ládakereplő, Táp 1832 (h: 88 cm, sz: 65 cm, m: 65 cm) Leltári szám: XJM.N. 2009.3.1.;

Másik, elterjedt típus a talicskaszerűen tolható kereplő, mellyel – hasonlóan a hagyományos, kézben pörgetett kereplőhöz – általában ministránsok csapata jelezte a falu lakóssága számára, hogy ideje készülni a templomba. Akár több csapatra osztva, az utcákat, falurészeket egymás között felosztva járták végig a nagyobb falvakat. Sokszor versengés is kialakult az egyes csapatok között, és területüket is féltve őrizték. Nagyszombaton este, amikor a harangok ismét megszólaltak, s az ő feladatuk véget ért, sorra bekopogtak a házakhoz, ahol szolgálatukért rendszerint adományban részesültek.

Talicskakereplő, Táp 1977 előtt (h: 72 cm, sz: 26,5 cm) Leltári szám: XJM.N.77.1.117.

—
Tanainé Városi Ágnes
muzeológus