Néprajz

————————–

Vastűzhely Győr-Újvárosból

A 15–17. században számos tűzvész pusztított a városban, ami közrejátszott abban, hogy egy időre a tűzhasználatot igénylő szakmák képviselői – köztük a kovácsok is – a városfalon kívülre szorultak. Újvárosban még a 20. században is működtek kovácsok, illetve az ebből a szakmából kivált lakatosok is.

Ezt a kisméretű vaskályhát a két világháború között Újvárosban dolgozó Horváth István lakatosmester készítette. Felső rekeszét vaslap választja el a tüzelőtértől, melynek kivágott fenekén vasrács helyezkedik el. A felső, lemezzel burkolt tér és a kályha fala közti keskeny járatban tudott a füst távozni, így ételmelegítésre is alkalmassá téve azt. A szegényebb rétegek kicsiny lakásaikban jól ki tudták használni az ilyen – gyorsan felmelegedő tüzelőberendezéseket, melyek ugyan nem őrizték olyan jól a hőt, mint a cserépkályhák, de jóval kisebb helyet foglaltak, és kevesebb fűtőanyaggal működtek.

Tárgy adatai: Vaslemez. Lakatosmunka.
Méretek: magasság: 72 cm, szélesség: 34 cm, mélység: 34 cm
Felirat: „HORVÁTH ISTVÁN LAKATOS GYŐR ÚJVÁROS.”
Leltári szám: XJM.N. 2003.4.1.

Fotó: Áment Gellért

T. Városi Ágnes

néprajzos muzeológus