M 85 gyorsforgalmi út fejlesztése, Enese–Csorna szakasz

Lelőhely: Csorna, Ló-rét

Feltárt terület nagysága: 25 007 m2

Feltárás ideje: 2011. április 18. – október 12.

Feltárt objektumok száma: 1092

Feltárást vezető régész: Nagy Andrea

Régész munkatárs: Pesti Krisztina, dr. Tomka Péter

Munkatársak: Dinnyés Dóra, Gera Ágnes, Semperger Zoltán, Szalai Gábor, Szöllősi Géza, Péter Dávid

 

Csorna, Ló-rét

 

A feltárásra kijelölt területen 2011. március 11–21. között végeztük el a próbafeltárást. A kialakított kutatóárkokból kiderült, hogy a lelőhely kiterjedése jóval nagyobb az előzetesen kijelöltnél (amit a felszíni nyomok, ill. a terepbejárási adatok alapján határoztak meg). A lelőhely minden irányban tovább folytatódik, nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is. Ez azt jelenti, hogy a felső, lehumuszolt szinten jelentkező, Árpád-kori maradványok alatt több rétegben korábbi korszakok eltemetett települései fekszenek.

A jelenleg, napjainkban is látható humuszréteg eltávolítása után elértük a X-XI. század folyamán lakott rétegeket. Az Árpád-kori objektumokat egy sárga agyagos öntésrétegbe ásták be, mely helyenként csak 10–20 cm vastag, de egyes területeken eléri a 40–50 cm-t is. Alatta egy fekete, szintén agyagos, kemény kötött talajréteget találtunk. Ez lehetett az őskorban használt „járószint”. A sárga agyagos öntésréteg néhol kettészakadt, ami többször bekövetkezett vizesebb, szárazabb periódusokra utal. A fekete talajréteg eltávolítása után elérkeztünk az őskori szintre, itt késő neolit, ill. rézkori jelenségek voltak. A feltárásra kijelölt terület keleti felében egy újabb harmadik réteget is megfigyeltünk. Ebben néhány gödör kibontását elkezdtük, neolit kerámiaanyaggal keltezhetőek, de aljuknál már feljött a talajvíz. A déli felületen viszont a jelenkori humuszréteg eltávolítása után homokosabb talajban jelentkeztek a foltok, ez az eredeti altalaj. Itt eredetileg egy kis kiemelkedés, „dombocska” lehetett, melyet a nedvesebb, szárazabb időszakok váltakozása miatt kialakuló felszíni változások, öntésrétegek nem értek el. Az Árpád-kori és őskori objektumok itt egy szinten kerültek elő.

A természeti, környezeti változásoknak köszönhetően egyedülálló lehetőséghez jutottunk, az alsó eltemetett őskori jelenségek gyakorlatilag bolygatatlanul, érintetlenül megmaradtak az utókor számára.

A „felső szint” feltárása:

2011. április 18–július 12 között 832 objektumot bontottunk ki, melyek főként az Árpád-korra keltezhetők, csak kevés őskori van közöttük a terület déli, egykor magasabb fekvésű részén. A felszín régészetileg sűrűn fedett. A terület nyugati felében a föld agyagos, szakadozott, kemény, sárgásbarna, helyenként sötétbarna, erősen sötétsárgás vas tartalmú kiválásokkal kevert. Az itt lévő objektumok bontása nem volt könnyű. Nehezítette a munkát az is, hogy a több rétegben húzódó fekete, ill. sárga agyagos öntésrétegek között meg kellett találni a sötét betöltésű objektumok szélét és alját ebben a felül sárgás és lefelé sötétbarnás öntésrétegben.

434/11-12. objektum, kút: A kútaknát az ásásakor nagyobbra készítették, mint a később használatosat, ennek közepére állítottak össze egy deszkákból álló, egymáshoz ékelt, négyszögletes faszerkezetet, melynek külső oldalát szürke agyaggal kitapasztották. Így meggátolták a homok beszivárgását a kút oldalfalából. A faszerkezet négy sarkát belülről kihegyezett karókkal kitámasztották. A magas talajvíznek köszönhetően 5 sorból álló faszerkezet maradványait sikerült feltárnunk, dokumentálnunk és kiemelnünk. Az elemeket egyesével megszámozva, fotó, rajz és video dokumentáció készítése után beszállítottuk a múzeum restaurátorműhelyébe.

255. objektum, kút: Ovális alakú, meredek falú, szintén bélelt kútakna, melyben egy deszkákból és vesszőfonatból álló szerkezet volt. A felfedezést egy véletlennek köszönhetjük. A nyári szárazabb időszakban, még június közepén néhány kút alját (melyekben tavasszal még feljött a talajvíz) tovább tudtuk bontani, így bukkant elő ebben a kútban is ez a különleges faszerkezet. A 18 fa deszka függőlegesen, téglalap alakban helyezkedett el, egymástól mintegy 20 cm távolságban, ill. a 19. támasztékként szolgált és a déli részében került elő. A fadeszkák hántolatlan fából készültek és mindegyik alját kihegyezték, ezek köré fonták valamilyen vesszőből vagy nádból a kútakna bélését szolgáló szerkezetet.

614. objektum, kemence és 615. objektum, munkagödör, melyek az Árpád-korból származnak. A lelőhelyen ez az egyetlen tényleges platnival (sütőfelület) rendelkező kemence és munkagödre. A kemence mellett, attól északkeletre két, félig földbe mélyített házalap is előkerült. (616., 679. objektumok)

A területen sok keskeny, sekély árok fut keresztül, melyek vízelvezető vagy területelhatároló szerepet töltöttek be, mellettük több kisebb körárok is előfordult, ezeknek pontos funkcióját még nem sikerült beazonosítani, lehet, hogy valamilyen karámot alkothattak eredetileg.

Két félig földbe mélyített ház esetében a tapasztott padló szinte teljesen ép állapotban megmaradt. (197., 300. objektum)

A X-XI. századra keltezhető kerámiaanyag mellett állatcsontokat, csonteszközöket, kőeszközöket, bronz karperecet valamint az egyik gödörben (431. objektum) festett tojáshéj töredékeket találtunk.

Az „alsó szint” feltárása:

A 2. szinten feltárt objektumok száma 260. Ezek mind őskori (késő neolit) telepjelenségek, azaz árkok, cölöplyukak és gödrök. A terület déli szélén, ahol az eredeti felszín egyébként is magasabb, az első szint feltárásakor jelentkeztek őskori objektumok, alapárkos házak (kora bronzkor, 196. obj., 198. obj), az árkokban az egykori tetőtartó oszlopok helyével.

1086. cölöplyukban (neolit) előkerült az egykori cölöp, oszlop famaradványa is.