Schima A. Bandi 1898-ban, mindössze 16 évesen veszítette el szeretett édesanyját. Az ő másodéves ipariskolai diákként kovácsolt vas sírkeresztje a művész első ismert, nagyobb méretű, hagyományos technikával készült kovácsoltvas munkája. A kereszt érdekessége, hogy a fiatal alkotó kissé visszafogottan plasztikus, keresgélő formaképzése ellenére is jól felismerhető rajta a természet ihlette, kissé szecessziós ízű növényi ornamentika és motívumvilág, ami egész későbbi életművére jellemző maradt. A sírkereszt hatvan éven át jelölte édesanyja nyughelyét az aradi új temetőben. 1958-ban a művész személyes közbenjárására került a tárgy ismét a művész tulajdonába, onnan pedig hagyatékával együtt a győri múzeumba.
Schima A. Bandi a tárgy visszaszerzésének történetét megosztotta a győri múzeum egykori igazgatójával, Uzsoki Andrással, egy saját maga által készített, szépen illusztrált levelezőlapon és egyben kérte az intézmény vezetőjét múzeumba juttatott alkotásainak gondos megőrzésére. „Kérem is a jövőben semmit sem kiadni (ti. a múzeumban található alkotásai közül). – Még a kopjafát (!) sem. – Az emberek kevés kivétellel nem becsülik és nem vigyáznak más munkájára. Szomorú tapasztalataim vannak”
A családot sújtó tragédia után a művész apja, Schima Károly anyagi okokra hivatkozva fia tanulmányainak befejezését szorgalmazta. A tehetséges és ambiciózus növendék viszont első lett az aradi Fa- és Fémipari Szakiskola modern térkitöltésre kiírt tervpályázatán és így ösztöndíjasként fejezhette be tanulmányait.
Az Arad és Vidéke napilapból értesülünk arról, hogy Schima András Toldi Miklós jeligéjű, 46×30 cm nagyságú vasból kovácsolt, áttört növényi ornamentikával díszített pályamunkája, ami „úgy a stílusban, mint a határozottan jó elrendezésben, valamint a szép kivitelű és pontos rajzban” a legjobbnak bizonyult.
A művész ipariskolai rajzai az 1900-as Párizsi Világkiállításon is szerepeltek. A magyar iparoktatási szekcióban való részvételéért a művész elismerő oklevélben részesült.
Pontosan nem ismerjük a kiállításon szerepelt munkáit, de több ebben az időszakban készült, jó rajztudásról és alapos megfigyelőkészségről árulkodó tanulmányrajzát őrzi a művész múzeumi hagyatéka ebből az időszakból.
