Kategória: Élete

Schima A. Bandi berlini tanulmányútja (1904-06)

1905 tavaszán látott napvilágot a hír az aradi sajtóban a kereskedelmi miniszter által kiírt 600 koronás külföldi ösztöndíj pályázatról, melyet az aradi kereskedelmi és iparkamarához lehetett benyújtani. A kiírás szerint az ösztöndíj nyertesétől legalább három hónap szakmai gyakorlatot vártak el, illetve követelmény volt az is, hogy hazatérve az ösztöndíjas tapasztalatait szülőföldjén hasznosítsa.

A külföldi tanulmányi ösztöndíj elnyerésének híre Schima A. Bandit már Berlinben találta, ahol az egykori mesterlegények példáját követve 1904 tavaszától „vándorútját” töltötte.

Schima A. Bandi berlini ösztöndíja idején több neves műkovács műhelyében is dolgozott. Ezek közül a mesterek közül Paul Krüger, Schulz & Holdefleiss és Paul Marcus műhelye a legismertebb német műkovács műhelyek közé tartoztak, ahová bejutni a kor minden tanulni és fejlődni vágyó iparosának álma volt.

A művész azzal a nem titkolt szándékkal dolgozott a neves berlini műhelyekben, hogy a modern műkovácsolási eljárásokat és technológiákat elsajátítsa és később saját praxisában hasznosítsa. Ezt a szándékát a hagyatékában fennmaradt számos rajz és vázlat bizonyítja, melyek egy-egy megismert módszert, eljárást rögzítenek. A tanulmányrajzok mellett sok a szerszámrajz, műhelyberendezésről készült vázlat is. Feljegyzéseiből, naplótöredékéből tudjuk, hogy tanulmányútja során rengeteg, a jövő szempontjából hasznosnak ítélt szerszámot már a helyszínen el is készített.

A tapasztalatszerzés szempontjából igen fontosnak tartott műhelymunka mellett a művész 1905 és 1906 folyamán berlini iparossegédek részére szervezett műkovács tanfolyamokat is látogatott. A művész hagyatékában fennmaradt tanulmányrajzai az intézetben folytatott, elsősorban a szabadkézi rajzra, stílustanra, valamint anyagismeretre kiterjedő, szisztematikus felkészülésről tesznek tanúbizonyságot, melynek során – az aradi szakiskolai mesterségbeli alapozást követően –, biztos jártasságra és gyakorlati tudásra tett szert a műkovácsolás területén.

Berlinben készült képesítési remeke, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdonában levő kovácsoltvas, úgynevezett delfines falikút-terv, évfolyamán a legjobbnak bizonyult, így tandíját ünnepélyes keretek között, aranyban kapta vissza.

Hagyatékában fennmaradt korabeli naplója, melyben a munka folyamatát a vason eszközölt első beavatkozásoktól a kivitelezés befejezéséig rajzokkal illusztrálva dokumentálta. A mintegy három hónap eseményeit felölelő naplórészletben Schima A. Bandi több más munkájának a készülési folyamatát is dokumentálta, többek között a Rokokó tanulmány néven ismert angyalfejes plasztikáét, melyet szintén a múzeumi hagyaték őriz.

„A külföldi műhelyekben és iskolákban szerzett tudás, valamint a városokban, muzeumokban és gyűjteményekben látott csodás alkotások szinte forradalmi átalakulást idéztek elő lelkületemben. Ezek után még jobban láttam neki, hogy majd idehaza is a német színvonalra emelhessem mesterségemet.” – összegezte tanulmányútja tapasztalatait és jövőbeli szándékait a művész.

Schima A. Bandi korai alkotásai (1898-1900)

Schima A. Bandi 1898-ban, mindössze 16 évesen veszítette el szeretett édesanyját. Az ő másodéves ipariskolai diákként kovácsolt vas sírkeresztje a művész első ismert, nagyobb méretű, hagyományos technikával készült kovácsoltvas munkája. A kereszt érdekessége, hogy a fiatal alkotó kissé visszafogottan plasztikus, keresgélő formaképzése ellenére is jól felismerhető rajta a természet ihlette, kissé szecessziós ízű növényi ornamentika és motívumvilág, ami egész későbbi életművére jellemző maradt. A sírkereszt hatvan éven át jelölte édesanyja nyughelyét az aradi új temetőben. 1958-ban a művész személyes közbenjárására került a tárgy ismét a művész tulajdonába, onnan pedig hagyatékával együtt a győri múzeumba.

Schima A. Bandi a tárgy visszaszerzésének történetét megosztotta a győri múzeum egykori igazgatójával, Uzsoki Andrással, egy saját maga által készített, szépen illusztrált levelezőlapon és egyben kérte az intézmény vezetőjét múzeumba juttatott alkotásainak gondos megőrzésére. „Kérem is a jövőben semmit sem kiadni (ti. a múzeumban található alkotásai közül). – Még a kopjafát (!) sem. – Az emberek kevés kivétellel nem becsülik és nem vigyáznak más munkájára. Szomorú tapasztalataim vannak”

A családot sújtó tragédia után a művész apja, Schima Károly anyagi okokra hivatkozva fia tanulmányainak befejezését szorgalmazta.  A tehetséges és ambiciózus növendék viszont első lett az aradi Fa- és Fémipari Szakiskola modern térkitöltésre kiírt tervpályázatán és így ösztöndíjasként fejezhette be tanulmányait.

Az Arad és Vidéke napilapból értesülünk arról, hogy Schima András Toldi Miklós jeligéjű, 46×30 cm nagyságú vasból kovácsolt, áttört növényi ornamentikával díszített pályamunkája, ami „úgy a stílusban, mint a határozottan jó elrendezésben, valamint a szép kivitelű és pontos rajzban” a legjobbnak bizonyult.

A művész ipariskolai rajzai az 1900-as Párizsi Világkiállításon is szerepeltek. A magyar iparoktatási szekcióban való részvételéért a művész elismerő oklevélben részesült.

Pontosan nem ismerjük a kiállításon szerepelt munkáit, de több ebben az időszakban készült, jó rajztudásról és alapos megfigyelőkészségről árulkodó tanulmányrajzát őrzi a művész múzeumi hagyatéka ebből az időszakból.

Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester

Schima A. Bandi 1882. november 23-án született Orosházán, Schima Károly lakatosmester harmadik gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után a tehetséges és szorgalmas ifjú az aradi Fémipari Szakiskola növendéke lett.  1904-ben az Aradi Kereskedelmi- és Iparkamara tanulmányi ösztöndíjával Berlinbe utazott, ahol több neves műiparos műhelyében dolgozott és az Iparművészeti Főiskola műlakatos tanfolyamait látogatta. 1906-ban Pozsonyban telepedett le és a Fa- és Fémipari Szakiskola művezetőjeként dolgozott.

Schima A. Bandit 1919-ben, Pozsony cseh invázióját követően, helyezték át Győrbe. Itt egészen 1927-ig a győri Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában (ma Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola és Kollégium) oktatott. 1922-ben lett a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagja, ahol 1937-ig több fontos funkciót is betöltött. 1925-től 1937-ig a Társaság művészeti titkára volt.

1928-ban „Az Est” folyóirat pályázatán 12 hetes külföldi tanulmányutat nyert, melynek során Münchenben, Nürnbergben, Berlinben, Lipcsében, Frankfurtban és Párizsban járt.

1932-ben a budapesti IV. Országos Kézművesipari Kiállításon „Kárpáti őrség (1914-15)” című, első világháborús témájú alkotásával elnyerte a kor legnagyobb szakmai elismerését jelentő aranykoszorús mesteri címet.

1935-ben az Ipartestületek Országos Központjának javaslatára Schima A. Bandi megkapta az olasz Kézműves Szövetség tanulmányi ösztöndíját. Négy hónapos tanulmányútja során Velence, Firenze, Róma, Nápoly, Padova, Palermo múzeumait, galériáit, nevezetességeit járta végig, precízen dokumentálva vaskos útinaplóiban a látottakat, tapasztaltakat.

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve kilépett a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagjainak sorából. Ettől kezdve egyre visszavonultabban élt és alkotott.

Élete során számtalan egyházi- és világi megrendelésnek tett eleget, melyek között sok az igazi technikai bravúrral megalkotott műremek. Liturgikus tárgyai mellett emléktárgyai és különös fantáziával megalkotott egyedi használati tárgyai is széles körben ismertek és kedveltek voltak.

Keze nyomát Győrben többek között az Aranyhajó (1939) és a Rigófészek cégér (1938), a Nagyboldogasszony-székesegyház külső- és belső kovácsoltvas kapuzata és vörösréz tabernákuluma (1940), a nádorvárosi evangélikus templom nagyméretű kovácsoltvas feszülete és gyertyatartói (1940) viselik. Pannonhalmán az országzászlót (1940), Sopronban a Szent István templom monstranciáját (1944) és még számtalan kiemelkedő alkotást készített Magyarország-szerte.

Rendkívül gazdag hagyatéka az iparművészeti tárgyak mellett több tucat önálló grafikai értékkel bíró tervet, illetve nagy mennyiségű dokumentumanyagot, valamint közel 6000 darab, nagyrészt saját maga által készített archív fotót és üvegnegatívot tartalmaz, melyek a művész felajánlásából, 1964-ben kerültek a Xántus János Múzeum birtokába.

Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester életét és munkásságát a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár kincsei között tartják számon, két liturgikus tárgya Csorna Települési Értéktárát gazdagítja.

A róla készült portréfilmet halála előtt egy évvel 1958 májusában sugározta a Filmhíradó:

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13938

A fényképek a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum fotótárából származnak.

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén