Győr szabad királyi városi rangjának visszaállítása utáni időkből származik múzeumunk emblematikus darabja, egy szép állapotban ránk maradt szavazóláda. A tömör tölgyfából készített, barokkos vonalvezetésű, gazdag réz rátétdíszítéssel ellátott ládika párkányán Mária Terézia és II. József monogramja látható, aki 1765-től anyja mellett a Habsburg Birodalom társuralkodója lett Tetején három réz tölcsér szolgált a szavazógolyók bedobására, a tölcsérek előtti réz pajzson pedig a jelöltek nevét rögzíthették. A láda tölcséres teteje leemelhető, és nyitott állapotban egyik hosszabb előlapja is kivehető. Az előlapot jobb- és baloldalról veretes barokk zárcímkével ellátott zárszerkezettel be is lehetett zárni, ám ebben az állapotban a ládika már nem volt szétszedhető. Kulcsai azóta elvesztek, és apró, remekmívű zárjai is aligha mozdulnának már. A láda belsejében három rekeszben több száz apró piros, fehér és zöld színű fagolyó található, beleütött Gy betűvel. A mogyorónyi nagyságú, színes golyócskák valószínűleg már a legutóbbi évszázadban kerültek bele, erre utal a beütött Gy jelzet modern betűtípusa és a nemzeti színek használata. Eredeti közülük csak néhány fehér golyó lehet, amin cirádás J betű (Jaurinum, Győr latin elnevezése) szerepel, de akad olyan is, amin egyáltalán nincs bevésés.

Szavazóláda. Ltsz.: C.64.151.1.

Győr szabad királyi városi rangját, 1743-ban nyerte vissza Mária Teréziától. Ez azt jelentette, hogy a város fölötti földesúri joghatóság – amelyet eddig a győri káptalan birtokolt – magához az uralkodóhoz került át. Ez számos kedvezmény és kiváltság mellett természetesen nagy felelősséget is jelentett a város polgárainak mint önigazgató közösségnek. A szabad királyi város maga választhatta meg a város akkori első emberét, a városbírót, szenátorait, külső és belső tanácsát, vezető tisztségviselőit.  

Ebben az időben még nem minden, a város területén élő ember számított városi polgárnak, hanem csak az, aki a magisztrátus által kiállított polgárlevéllel rendelkezett. Ez az összlakossághoz képest egy igen szűk réteget jelentett, ők azonban aktívan kivették részüket a városi közéletből. Az ő soraikból került ki az ún. választott közösség, vagy a korabeli latin szóhasználat szerint electa jurata communitas, amelynek szerepe tájegységenként és városonként eltért. Győrben az electa communitas 60 tagot számlált és különösen nagy befolyással bírt. Kalmárváros révén tagjait a 19. század elejére főleg gabonakereskedők tették ki, de szép számmal voltak jelen céhmesterek és háztulajdonosok is. Az electa communitas-beli tagság a szenátori testületbe való bekerülés előszobájának tekinthető. Egy-egy tisztújítás során a város legtekintélyesebb polgárai válhattak szenátorrá, akik németül és magyarul is egyaránt jól beszéltek, emellett latinul is tudtak, továbbá alapos jogi ismereteik birtokában otthonosan mozogtak a korabeli közigazgatás területén. Az 1750-es évektől egyre nagyobb nyomás helyeződött a szabad királyi városok vezetőségére, hogy írástudó embereket válasszanak maguk közé. Pest és Késmárk városáról jegyezte fel a történettudomány, hogy írástudatlan szenátorjelöltek állítása miatt a városi tanácsosokat fejenként 100 forint bírság lefizetésére kötelezte a kancellária. Győrben pedig Döller Péter Miksa főbírónak, aki 1769 és 1770 között állt a város élén, szemére vetették, hogy nem tud latinul és jogi ismeretei is igencsak hézagosak, noha a városi költségvetéshez viszont kiválóan értett. Győr 12 szenátorát legtöbbször életük végéig választották, közülük a legrátermettebb, a helyi viszonyokat legjobban ismerő tagok válhattak aztán főbíróvá.

A bécsi udvar a 18. század közepétől számos rendeletet alkotott, amellyel a szabad királyi városok működését igyekezett egységes keretek közé szorítani. Biztosokat küldött ki, akik az évenként megtartott tisztújításokat, akkori szóhasználattal restauratiokat felügyelték. 1765-ben kifejezetten megtiltották, hogy tisztújítások alkalmával közfelkiáltással válasszanak tisztségviselőket, ehelyett titkos szavazást írtak elő. Külön erre a célra rendelték el a faládikák készítését.  A szavazás a golyók ládikába dobásával történt. Erről tanúskodik a Győr szavazóládájában elhelyezett cédula, amelynek német felirata már alig kivehető, azonban a készítés 1766-os feltételezett dátuma még jól olvasható. A főbíró megválasztásakor három jelöltet kellett állítani, akik közül az egyik továbbra is a leköszönő főbíró volt. A szavazás csupán formális jelleggel bírt, és ünnepélyes megerősítő aktus volt. A főbíróról és a szenátorok sorába emelendő polgár személyéről a választott közösségében már jó előre egyezség született. A kései feudalizmus korának közösségi normái írott és íratlan szabályok alapján igen szigorúak voltak. A polgárok szűk közösségének vezetésére a legalkalmasabb személy tudásának és rátermettségének révén természetes módon választódott ki, hisz ez a közösség fennmaradásának záloga volt.  

Cserhalmi Zoltán
történész-muzeológus