A halászok régen is igyekeztek zsákmányukat a lehető legtovább frissen tartani, ezért a kifogott halat, amíg lehetett, vízben tárolták. Ennek egyik igen népszerű, országszerte elterjed eszköze a keskeny, kilyuggatott csónak, azaz haltartó bárka volt. Alapanyaga szerint készülhetett nádból vagy vesszőből, illetve deszkából is, használata alapján pedig lehetett „állóbárka”, melyet folyamatosan a part közelében kikötve tartottak, valamint „nyargaló bárka”, ahogyan pl. Komáromban nevezték a csónak után vont változatot. Ez utóbbit a halászat végeztével szintén kikötötték, s ilyenkor jó szolgálatot tett a tetején lakattal zárható ajtó, melynek révén biztonságban tudhatták a napi fogást az eladásig.

Szigetközi haltartó bárka. Fenyődeszka és fűzfa, szegelt; magasság: 31 cm, hosszúság: 145 cm, szélesség: 50 cm. Felirat: M. V. Ltsz.: XJM.N. 63.80.1.1-2. Fotó: Deim Péter

A gyűjteményünkben található példányt az ásványrárói ifj. Máté Vendel készítette 1940-ben, s 1957-ig, a múzeumba kerüléséig használta. Fenyődeszkából szegelte, fűzfaperemmel látta el, és ajtaja egyik oldalára a saját monogramját, a másik oldalra pedig egy hal körvonalait véste fel.

T. Városi Ágnes
néprajzos muzeológus