Szőlőhegyi lóca. Tárgy anyaga, készítési módja: szalma, keményfa; házilagos előállítású. Méretek: 182 x 60cm.
Leltári szám: XJM.N. 66.10.101.
Fotó: Áment Gellért

A szőlőhegyen használt bútorok általában igen egyszerű kialakításúak voltak, legtöbbjüket maga a tulajdonosa állította elő a természetben elérhető anyagokból. Ennek a lócának vagy dikónak keményfa keretre rászőtt szalmafonatok adják a fekvőfelületét, mely fölé szénát vagy vékony nádcsomót tettek, hogy melegebb legyen.

Az ujjnyi kötegekben összefogott szalmaszálakat hármasfonással egymáshoz rögzítve erős kötelet kaptak, mely többek között a kofacipők alapanyagául is szolgált. Az ily módon kialakított felületek rendkívül erősek és időtállóak voltak, ugyanakkor jól szigeteltek is. Ezt a szalmafonatos dikót Temesi Károly mórichidai szőlőtulajdonos készítette 1948-ban. A présházban borozás közben ültek, szükség esetén aludtak is rajta, egészen 1966-os múzeumba kerüléséig.

Szőlőhegyi lóca (részlet). Tárgy anyaga, készítési módja: szalma, keményfa; házilagos előállítású. Méretek: 182 x 60cm.
Leltári szám: XJM.N. 66.10.101.
Fotó: Áment Gellért

T. Városi Ágnes
néprajzos muzeológus