„Ki érdemel örök béklyót?” – A tárgy mint régészeti forrás
„Ki érdemel örök béklyót?”– fogalmazódott meg rögvest a kérdés, mikor 2017 nyarán Győr belvárosában, a Bajcsy-Zsilinszky utca 84. számú telken végzett ásatás során feltárt nyolc török kori sír egyikében az eltemetett lábát körülölelő súlyos, kovácsoltvas lábbilincs is napvilágra került. Ezen, mondhatni unikális tárgynak az előkerülése tette számunkra nyilvánvalóvá, hogy a feltárási terület a 17. század folyamán a várbörtönben elhunyt egykori rabok egyik eltemetési helyéül szolgált. Aztán természetesen kérdést kérdés követett – „Vajon ki lehetett ő? Sokáig raboskodhatott a győri várbörtönben? Beteg lehetett? Vagy fontos, köztiszeletben álló személy volt? Mi különböztette meg Őt a többi, mellé eltemetett rabtársától? Ki Ő, aki még halála után sem nyerhette el szabadságát?”– mely kérdések már Fábry Nándor és Uzsoki András, egykori győri régészek figyelmét is felkeltették.
A régész munkája pedig a feltárások szakszerű elvégzésén túl magába foglalja az előkerült leletek, lelőhelyek interpretálását is: egyrészt a régészeti analógiákat, történeti és helytörténeti adatokat felhasználva annak a korszaknak és történelmi környezetnek a rekonstruálását, melyben az egykori rabok élhettek, másrészt az antropológiai és további interdiszciplináris kutatási eredményekre támaszkodva maguknak a raboknak mint személyeknek a megismerését, származásuk, egészségi állapotuk, esetleg életkörülményeinek meghatározását.
Győr területéről hat olyan eset ismert, amikor a lábbilincset (korabeli szóhasználatban: béklyó, nyűgvas, vasnyűg vagy török vas) az elhunyttal együtt helyezték a sírba. A rabok lábára helyezett bilincs a szökés megakadályozásának leghatásosabb eszköze volt, viselője csupán akkorát tudott lépni, amekkorát a béklyólánc hossza engedett. A kovácsolt vaspántból hengeresen hajlított két vasperecet, melyek fülszerű végződései egymáshoz szegecses rögzítéssel záródnak, rövid lánc köti össze. A lánc rendszerint három láncszemből, karikából áll, melyek közül a középső nagyobb. A Győr területén előkerült béklyók tipikus 17. századi darabok, súlyuk 4-6 kg (4-8 font) közötti.
Egyik legpontosabban datálható analógiájuk a győri vár alkapitányának, Kisfaludy Lászlónak fennmaradt béklyója, melyet 1682–1683 között viselt az esztergomi tömlöcben töltött török fogsága idején. Ennek a darabnak a súlya megközelíti a 12 kg-ot, ami alapján joggal feltételezhető, hogy minél nehezebb egy lábbilincs, annál rangosabb és/vagy jelentősebb személy viselhette azt.
Györke Réka
régészeti feltárási csoportvezető, muzeológus–régész
