Ábécés tábla a mézeskalácsos műhelyből
A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum néprajzi gyűjteményében található egy ábécés táblát ábrázoló mézeskalácsforma, melyet Győrszentmártonban (ma Pannonhalma) Komondi József műhelyében használtak a mézes tészta mintázására a 19. század második felében. A forma nem egyedülálló, országszerte számos változata ismert, és nemzetközi párhuzamai is bőségesek. Éppen a széles elterjedés miatt vetődik fel a kérdés: mi lehetett a szerepe, milyen alkalomra szánhatták az ilyen formájú édességet?
A tanulási kedv ösztönzésére, vagy éppen a tudás jutalmazására már az ókorban is szokás volt édes süteménnyel kedveskedni a gyermekeknek, a betűvetés oktatásában pedig igen korán felismerték a betűkirakókkal való játékos tanulás előnyeit. Ráadásul német nyelvterületen fennmaradt olyan mézeskalácsforma, mellyel betűnként felkockázható édességet készíthettek. Még érthetőbbé teszi a forma egykori szerepét egy ír legenda, mely szerint Szent Kolumba egy ábécés süteményt kapott tanítójától, és miután azt megette, mindent képes volt elolvasni.
Magának az ábécének bajelhárító képességet is tulajdonítottak elődeink. Gyakran már csecsemőkorban a bölcsőbe helyezték (pl. papírlapon), hogy megvédje a gyermeket, aki – úgy vélték – ennek a mágiának köszönhetően később könnyebben is tanult. A betűk elfogyasztását – legyenek azok papírra írottak, vagy tésztából formázottak – a késő ókortól az érett középkorig alkalmazták mint gyógyító, szertartásos vagy vallásos célú eljárást.
A bábsütők a 15-16. században is készítettek betűkkel mintázott mézeskalácsot, a legtovább fennmaradt típus azonban a 17-18. századi iskolai falitáblát idéző ábécés táblácska lett. A mesterek legtöbbször öt sorban vésték fel a formára az ábécé nagybetűit – soronként jellemzően ötöt-ötöt, majd keretezték azokat, s az így létrejött táblát felül egy fogantyúra emlékeztető kiszélesedéssel látták el, amit ki is lyukaszthattak.
Igen jellemző kialakítás volt az angyalfejes vagy -alakos díszítés is. Bár a bábsütők ábécés táblácskái többnyire latin betűsek voltak, a hívő népet Krisztus szavaira (Én vagyok az Alfa és az Ómega) emlékeztették, s emiatt az egész kozmoszt jelképezték. Az angyal is ezt a vallásos értelmezést erősítette, így az ilyen mézeskalács számos egyházi ünnepre is alkalmas ajándék volt.
A tanévkezdés mindig kitüntetett időpont volt a diákok életében, a 19. század folyamán legtöbbször erre az alkalomra szánták az ábécés táblácskákat is, illetve sokszor a tanulmányi előmenetelt jutalmazták vele.
Számos más változata ismert, így például több esetben az ábécé alatt iskolai jelenetet ábrázolt a faragó, ahol a tanár (esetleg pálcával a kezében) iskolapadban ülő gyermekeknek magyaráz. A képet a padon látható kinyitott könyv tehette teljesebbé. Előfordulnak azonban fiatal párt ábrázoló példányok is. Mivel ők még a házasság alapjait tanulják, ezért esküvői vagy eljegyzési ajándékként kaphattak ilyen formájú mézest.
Ezt a szerelmesekre vonatkozó értelmezést más formák is megerősítik. Létezik a szív alakú akasztólyukat átölelő angyalt ábrázoló darab, illetve olyan is, melyen galambok tartanak egy szívet, a hűséget szimbolizáló 3-assal a közepében.
T. Városi Ágnes
néprajzos muzeológus
Felhasznált irodalom:
Edith Hörandner: Model. Geschnitzte Formen für Lebkuchen, Spekulatius und Springerle. Callwey Verlag München, 1982
Ernestine Hutter: Alles gemodelt. Holzmodel für Lebkuchen, Marzipan und Tragant aus der Volkskundlichen Sammlung des SMCA. Salzburg, 2002
