A Győrnek 750 évvel ezelőtt kiváltságokat adó királyról a tankönyvekben keveset olvashatunk, de nekünk, győrieknek, érdemes rá emlékeznünk!

István 1239-ben született IV. Béla elsőszülött fiaként. A tatárjárás idején családjával együtt az őket üldöző mongolok elől Trau szigetére menekült. Kisgyermekként összeházasították egy előkelő kun vezér leányával, Erzsébettel, ezzel biztosítva a szövetséget a visszatelepülő kunokkal. A házasságból öt lány és két fiú született.

V. István denárja. Ltsz.: N.64.64.148. (CNH. I. 285., H. 343., U. 257 Opitz III. 23.2.1.1.) Av.: három, pontokból kialakított vízszintes vonallal elválasztva 4 sorban *S*/TEPH/AN RE/X (= István király) Rv.: az uralkodó szembenéző mellképe, jobbjában országalma, baljában jogar, felette két csillag, oldalt M-csillag

István alig hét évesen, 1246-ban már megkoronázott királyként egész Szlavónia hercege lett. 1257-ben Erdélyt, majd Dél-Stájerországot (1259–1260), végül újra Erdélyt (1260–1262) kormányozta. István sérelmezte, hogy öccse, Béla herceg 1260-ban a sokkal jövedelmezőbb déli tartományokat kapta, ezért 1261-1262 folyamán hatalmát egész Északkelet-Magyarországra kiterjesztette. Ez azonban apja jogainak megsértését jelentette, ezért 1262-ben fegyveres konfliktus robbant ki közöttük. Ebből István került ki győztesen, és felvette az ifjabb király címet. A béke nem bizonyult tartósnak, 1264-ben újabb harc kezdődött. IV. Béla a saját unokáit édesanyjukkal együtt elfogatta és Túróc várába záratta. István 1265-ben az isaszegi csatában legyőzte apja seregét. 1266-ban a Margit-szigeten békét kötöttek, visszaállítva a háború előtti állapotot, de az ellenségeskedésnek csak IV. Béla 1270. május 3-án bekövetkezett halála vetett véget.

István ifjabb királlyá koronázása. IV. Béla helyezi a koronát István fejére, a háttérben Mária királyné áll. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

A magyar király igyekezett megnyerni apjahíveit, hogy békét teremtsen, azonban nővére, Anna és több előkelő II. Ottokár cseh királyhoz menekült, aki ezt ürügyül felhasználva 1271 tavaszán elfoglalta Pozsony vármegyét és feldúlta Nyitrát. Miután seregével átkelt a Dunán, Pozsony és Moson váránál is legyőzték V. Istvánt. A magyar seregek ekkor a Rábca folyó mögé vonultak vissza, ahol azonban május 21-én győzelmet arattak, és II. Ottokár seregével együtt Pozsonyon át visszavonult Bécsbe.

V. István denárja. Leltári szám: N.64.64.154.   CNH I.292. H. 352 U. 264 Opitz III. 23.10.1.1. Av.: REX STEPANS balra néző koronás királyfej Rv. két ágaskodó, egymásra visszanéző állat, középen héber betű (Pe)

Ezt követően István igyekezett megerősíteni a hatalmát, de a nemesség egy része nem akart erős királyt. 1272-ben fiát, László herceget foglyul ejtették és Kapronca várában tartották túszként. Apja megpróbálta kiszabadítani, de megbetegedett és – mindössze 33 évesen – augusztus 6-án meghalt.

Győr szempontjából az egyik legfontosabb tevékenysége volt, hogy 1271-ben privilégiumlevelet adományozott. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az apróbb telepek laza halmazából álló település tovább fejlődhessen.

Hargitainé Bartha Annamária
történész-segédmuzeológus

Irodalom:

Almási Tibor: A tizenharmadik század története. Pannónia Kiadó. [Budapest]. 2000.
Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. IPM Könyvtár. Budapest, 1988.
Veress D. Csaba: A győri vár. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993.
Tóth Csaba (szerk.): Opitz Numismatica 3. Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa III. II. Andrástól Ottóig. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2020.
Zsoldos Attila: Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században. Kossuth Kiadó, [Budapest], 2009.