Jeles etnográfusunk távozott az élők sorából 2025. május 5-én. Hatalmas tudással rendelkező, fáradhatatlan néprajzkutató volt, egyszerre kiváló tanár és muzeológus. Bár hivatalosan nem töltött hosszú időt a győri múzeum szolgálatában, ám fél évszázadon át kutatott a megyében és támogatta az itteni gyűjteményi munkát. 1959-ben, frissen szerzett diplomával a kezében lett intézményünk segédmuzeológusa, de már egyetemi tanulmányainak utolsó évében is részt vett a múzeum munkájában. Kisalföldi gyűjtőútjai során főként a településkutatás és népi építészet témakörében vizsgálódott, több mint másfélezer kiválóan adatolt fotográfiával bővítette fényképtárunkat. 1961 és 1963 között már mint sárospataki múzeumigazgató is visszajárt ide kutatni, 1968-ban pedig a kisalföldi lakóházakról írta doktori értekezését.

1989-ben igazgatóhelyettesnek hívták vissza a Xántus János Múzeumba. A modernizálás fontos lépéseként megszervezte a megye múzeumainak számítógépekkel való ellátását. Ekkor indította el a múzeumi évkönyv és más kiadványok számítógépes szerkesztését is. Mindezek mellett folytatta településnéprajzi és történeti néprajzi kutatásait, számos jelentős munkában foglalva össze eredményeit. 1991 szeptemberétől a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem néprajz tanszékén adott elő. A következő évben áthelyezték és az egyetem tudományos főmunkatársa lett, de hallgatóival továbbra is visszajárt kutatni a térségbe. Ekkor indultak a Győr-Moson-Sopron megye népművészete című monográfia előkészítésének munkálatai, melynek Építkezés fejezetét írta. A szerkesztés során sok időt töltött régi kollégáival, de a fiatalokat is egyenrangúként kezelte, és haláláig jó kapcsolatot ápolt velük. Emberi értékeit, munkásságának eredményeit nem feledve, tisztelettel őrizzük emlékét.