A gyűjtemény egy jelentős része a Cziráky grófok dénesfai kastélyából száramzik. A II. világháborút követően a múzeumba került festmények mellett az antik porcelán- és ezüstkészleteket, bútorokat, díszruhákat 1961-ben vásárolta meg az intézmény. Gróf Cziráky (III.) József (1883–1960) díszmagyarja a XX. század első évtizedeiben készülhetett. A magyar nemesség nemzeti viseleteként évszázados fejlődés során kialakult díszmagyart a XIX. század végén és a XX. század első felében már csak ünnepi alkalmakkor hordták. Az öltözet zsinórós, csontszínű, selyemből készült atillából és felette viselt rövid, hasított ujjú, zsinórozással és sujtással gazdagon díszített bársonymentéből áll., amelyhez szűk selyemnadrág és csizma, valamint tollas föveg tartozik. A finom és drága anyagok pompáját tovább fokozták az ötvösmívű kiegészítők: a zöld türkizzel kirakott mentekötő lánc és az ezüstveretes szablya.
A főúri eprezentáció kellékei között megtalálhatók a bécsi és magyar ötvösök által készített ezüstkészletek, porcelán szervizek is. A XIX. század második felében két Cziráky is az Esterházy családból házasodott. A frigy emléke a bécsi J. C. Klinkosh cég készítette nagyméretű, tükörlapos talapzatra állított neobarokk stílusú asztalközép is, amelyet egyszerre díszít a két család címere.
Az iparművészeti gyűjteményben emellett különleges porcelán- és üvegtárgyak, habán kerámiák, apácamunkák, kegytárgyak, órák és különböző használati tárgyak is találhatók.
Reprezentatív darab a nagyméretű tajtékpipa, amelynek testét gazdag figurális és ornamentális neobarokk stílusú faragás díszíti, fejét és nyakát pedig ezüstveretek teszik még pompázatosabbá.
A zsiráfzongorának nevezett hangszer a kalapácszongora sajátos változata, függőlegesen elhelyezett húrozatát a hárfához hasonlóan feszítették a keretre. Népszerűségét kis helyigényének is köszönhette: a fal mellé állítva remekül illeszkedett a szűk polgári szalonok berendezéséhez.
A női viseletdarabok közül az egyik legszebb az 1760-as évekből származó, testhezálló ruhaderék, amely egy rokokó díszöltözék egyetlen megmaradt darabja. Anyaga virágos mintával szőtt brokát, bélése fehér barhent (fonákoldalán bolyhozott pamutszövet). Ebből az időből származik az a francia legyező, amelynek 22 darab arany- és ezüstfóliával díszített, áttört gyöngyház küllőjére festett, szerelmespárokat ún. galanteria jelenetet ábrázoló papírlapot feszítettek.
