Múzeumunk iparművészeti gyűjteményének különleges darabja egy észak-itáliai kelengyeláda, amely 1952-ben azzal a tárgyegyüttessel került a dénesfai Cziráky-kastélyból a múzeumba, amely először letétként, majd 1961-ben immár vásárlás révén gazdagítja a gyűjteményt.

Kelengyeláda. XVII. század, Észak-Itália. Méretei: szélesség: 141 cm, magasság: 61 cm, mélység: 41 cm.  Ltsz.: IP.65.71.1.

A kelengyeláda (olasz elnevezése cassone) használata Itáliában római kori előzményekre nyúlik vissza, és a tárgytípus a virágkorát a XV–XVI. században élte, amikor faragott, festett és berakásos változatai nagy népszerűségnek örvendtek a reneszánsz kori észak-itáliai városokban. A ládát (vagy ládákat) ekkoriban a vőlegény készíttette jövendőbelijének, és az esküvői menet alkalmával mutatták be a város lakosságának, így fontos státuszszimbólum szerephez jutott. A ládába az ifjú asszony kelengyéje, jellemzően ruhadarabok, szőttesek, edények, ékszerek kerültek, és új otthonának kiemelt bútordarabjának számított. Fontosságát jelzi, hogy neves reneszánsz művészek is foglalkoztak cassone díszítéssel.

A múzeum gyűjteményében található ládát domborított és pontozott növényiinda-motívumok díszítik. Az eredetileg aranyozott vaslemez és vörös bársony borítású, fekvő hasáb alakú, félhengeres, felnyitható tetejű láda két oldalán aranyozott fül van, lábai ívelt vonalúak. A láda első oldalát egykor díszítő bársony négyszögek és a hátoldalát eredetileg borító bársony elenyészett, a fedélen későbbi pótlású betétek találhatók. A díszes lemezborítás néhány helyen korrodálódott, de alapvetően jó megtartású, felületének nagy részén megőrződött az aranyozás.

Sajnos a láda pontos történetét nem ismerjük, de bizonyára nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy gróf Cziráky Józsefné Andrássy Ilona grófnő ebben a ládában vitte oda kelengyéjének egy részét a Cziráky Józseffel kötött második házasságakor, és feltehetően édesanyjától, az Olaszországban gyakran műtárgyakat vásárló ifjabb Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra grófnőtől kaphatta ő is hozományként talán még az Esterházy Pállal 1909-ben kötött első házassága alkalmából.

Kovács Lajos
történész-főmuzeológus

Leltári száma: IP.65.71.1.
Készült: XVII. század, Észak-Itália
Méretei: szélesség: 141 cm, magasság: 61 cm, mélység: 41 cm.
Párhuzama: a firenzei Palazzo Davanzati kiállítását bemutató honlapon látható.

Hivatkozások:
https://thomasguild.blogspot.com/2019/04/furniture-of-palazzo-davanzati.html
http://italian-needlework.blogspot.com/2011/10/italian-hope-chests-cassone.html