Az embert évezredek óta foglalkoztatják a halállal kapcsolatos kérdések: Mi a halál? Van-e halál utáni élet? Mi lesz a lelkünkkel, egész szellemi valónkkal? Létezik-e túlvilág? Ha igen, akkor az hogyan néz ki? Az egyes korokban rájuk adott válaszok alapvetően befolyásolták és a mai napig befolyásolják a minket körülvevő világhoz való hozzáállásunkat, formálják a hitvilágunkat, beépülnek a mindennapjainkba.
Az emberi társadalomban a temetés célja az elhunytak tisztességes végső elhelyezése, hogy a közösség méltóképpen el tudjon búcsúzni és hite szerint fel tudja készíteni a halottat a túlvilági életre. A fajunkhoz, a Homo sapienshez köthető legrégebbi temetkezések körülbelül százezer évesek lehetnek. A mai Izrael területén, a Qafzeh és az Es-Skhul barlangokban már nem elszórtan heverő emberi maradványokat, hanem tudatosan eltemetett emberi csontvázakat találtak a kutatók. Ez bizonyítja, hogy már százezer éve is foglalkoztatta az embereket a halál problémája. És foglalkoztat minket azóta is. Természetesen a választ, az igazságot nem tudjuk, nem tudhatjuk, az odaát van.
A kiállítás termeiben bemutatott temetkezési eljárások hazánk, pontosabban szűkebb pátriánk, Győr-Moson-Sopron megye bronz- és vaskorából származnak. A tárlattal azt kívánjuk megmutatni, hogy a történelmileg viszonylag rövid, alig két-háromezer éves időszak alatt is milyen sokszínű, egymástól alapjaiban eltérő módon búcsúztatták el szeretteiket őseink: halottaikat akár aknasírba temették, akár elhamvasztva egy urnába helyezték, vagy csak a sírgödör aljára szórták, esetleg a sír fölé halmot emeltek. Noha kiállításunk címe ezen eltérő temetkezési rítusokra utal, jól megmutatkozik az egykor itt élt emberek hasonló célja: az elhunytaktól való tisztességes búcsú, a rangjuknak megfelelő túlvilági lét biztosítása.
Kiállításunkat 2022-ben egy rövid időre már nagy sikerrel mutattuk be a közönségnek. Most némileg átdolgozva, újragondolva nyitjuk meg ismét a tárlatot, remélve, hogy azok is megtekinthetik, akik korábban lemaradtak róla.
