A győri vár hatalmas erődítményeiből mára csupán a Káptalandombot övező Kastély-bástya és az egykori Bécsi-kaput védelmező Sforza-félbástya maradt fenn. Az utóbbi kazamatáiban és udvarán került berendezésre a Xántus János Múzeum Lapidáriuma. A vár falain egykor három, a XIX. század közepén lebontott késő-reneszánsz stílusú kapu nyílott. A legreprezentatívabb az antik diadalívekre emlékeztetően háromnyílású Bécsi-kapu volt (1568), melyet a nagyhatású itáliai építészteoretikus, Sebastiano Serlio mintakönyvének egyik várkaputerve nyomán alakítottak ki. A kapuzatot egykoron a kétfejű sasos császári, a vágásos mezejű magyar királyi, és oroszlános cseh királyi címer ékesítette, valamint a II. Miksa császár-király címeit elősoroló feliratos tábla. Töredékeik, miként a Vizi-kapu (1567) dór párkányzatának egy fragmentuma is a kazamataudvar boltívei alatt látható.
A kulcsfontosságú erődítményt a törökök 1594-ben hosszú ostrom után elfoglalták. Ám csak rövid ideig örülhettek új hódításuknak: 1598. március 28-áról 29-re virradó éjszaka a császári csapatok egy rajtaütésszerű támadás során visszavették a várat. Az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette keresztény sereg petárdával robbantotta be a Fehérvári-kaput: a győriek évszázadok óta őrzik a szétroncsolódott kapuszárnyat, mint a felszabadulás ereklyéjét.
A hadiépítészet fejlődésével a XVII. század közepére ismét szükségessé vált az erődítmények korszerűsítése. Erre F. Wymes hadmérnök tervei szerint, gróf Montecuccoli várparancsnoksága alatt az 1661–1664 közötti években került sor: a kiszélesített várárokba külső elővédművek kettős láncolatát építették fel.
A török háborúk végeztével, a XVIII. század elejére Győr vára elvesztette katonai jelentőségét. A napóleoni háborúk idején rövid időre újra szerephez jutott a vár: a francia csapatok a kismegyeri csata után néhány napi ostromot követően elfoglalták, majd visszavonulásukkor a falakat felrobbantották (1809). Az ezt követő évtizedekben a város a megmaradt falakat is elbontatta.
A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak.
