Kelta kerámia restaurálása

A restaurált állapotban 33 cm magas és 35,5 cm átmérőjű, alsó részén öblös, felfelé kónuszos kerámia a győr-ménfőcsanaki, „Eperföldek” jelzetű régészeti lelőhelyről került elő 2005-ben, töredékes, erősen hiányos állapotban.

A kerámia restaurálása a töredékek tisztításával kezdődött, illetve azok mállékonyságának tesztelésével. Miután bizonyosságot nyert, hogy nem alulégetett (nedvesség hatására szétmálló) kerámiáról van szó, elkezdődhetett a szennyeződés és a vízkő-lerakódások eltávolítása. Ez alapos áztató fürdőt (mely során az anyag pólusai vízzel telítődnek, így minimalizálva a beszivárgó sav mennyiségét) követően 5%-os foszforsavas oldatban, finom szőrű kefével történt. Ezt követően a megtisztított cserepek mentesítése a tisztításhoz használt foszforsavtól folyó víz alatti áztatással valósult meg.

A cserepek lassú és egyenletes kiszárítása után az egymáshoz tartozó elemek összejelölése, összeragasztása következett PVB (polivinilbutilát) ömledékragasztóval, melyet a gyors és reverzibilis (visszafordítható) kötése tesz leginkább alkalmassá restaurátori felhasználásra.

A kerámia elemei szétválogatása után

Az egymáshoz kapcsolható elemek összeragasztása

A meglévő elemek összeragasztása után a látható hiányok pótlása következett, melyek földfestékkel színezett gipszből, plasztilin és fogászati viasz sablonok segítségével készültek.

Az összeragasztott elemek kiegészítése

A kelta kerámia restaurálása a kiegészítések cizellálása után nedves tisztítással, majd szárítással ért véget.

A restaurált kerámiaedény

Borbély Máté

műtárgyvédelmi asszisztens