Győr a 16–17. században az ország egyik legfontosabb erőssége, a fogolykereskedelem egyik legfontosabb hazai helyszíne volt. Jelentős számú török és hazai rabról számolnak be a korabeli leírások. A helyi foglyokon túl például Bécs 1683. évi ostrománál és Buda 1686. évi visszafoglalásánál fogságba esett tömegek egy része is a győri vár tömlöceibe került. A kincstári foglyok mellett a császári főtiszteknek és a magyar tiszteknek is voltak magasrangú török foglyai. A város 17. századi börtönei a Székesegyház kriptájában, a mai Széchenyi tér közepén (főbörtön/ törökbörtön), illetve a Bécsi kapu tér melletti Iván-házban működtek.

1. ábra Győr belvárosának mai utcahálózata a 16. századi várfallal és a 17. századi külső sánccal. A középkori útvonalakat pontsorok, a rabsírokat a bekarikázott számok, az egykori börtönök helyét pedig a zöld pontok jelzik

Mivel rabok tömegei éltek tömlöcökben, elhelyezésük gyakran problémás volt. A katonák mostoha ellátásánál is rosszabb körülmények – rossz és hiányos élelmezés, silány ruházat, a tömlöcök egészségtelen és piszkos állapota, embertelen bánásmód – miatt a halálozás mindennapos lehetett. 

Lábbilincset – a magyaroknál és a törököknél egyaránt – elsősorban a cigánykovácsok készítettek, ők helyezték fel, illetve vették le azokat. Győrben jelentős cigánykovács (Czigánylapos) település alakult ki a vártól nyugatra, Újváros külső részén, a Rábca partján. 

Az újvárosi cigánylapos kovácsoló cigány rajzával. Hrusovszky Imre: Győr térképe, 1789. XJM C.65.39.7.

A korszakban a maga nemében nagy értéket képviselő, több kilós, tömör nyűgvasat csupán kivételes esetekben – társadalmi helyzet és/vagy betegség miatt – hagyták az elhunyt lábán és földelték el vele együtt. A Bajcsy-Zsilinszky utcában végzett feltárás során előkerült nyolc temetkezés között is csak egyetlen esetben volt fellelhető. A rabsírok mindegyike a váron, annak vizesárkán, védművein, sőt a külső földsáncon is túl, ezeken kívül került elő. Az elhunyt rabok tetemét sok esetben az őrök csak kivonszolták és néhány napig a szabad ég alatt hagyták. Ezután üttették le a béklyót, esetleg feljegyezték a személyes adatokat, az elszámolás miatt levágták a jobb fület, majd a holttestet kocsival kivitték a város elé. A vártól délre, a sáncoknál volt a vásártér, ahol a Fehérvári kapu irányába futottak össze az országos útvonalak Buda, Fehérvár, Veszprém és Pápa irányából, továbbá ide csatlakozott a Bécsből és a Sopronból jövő út is. Az elhunyt foglyokat a Fehérvári kapun vitték ki, és mivel a temetőben nem lehetett őket eltemetni, így szétszórtan, rendszertelenül, az utak közelében, minél kisebb fáradsággal, egyszerűen földelték el őket. 

Györke Réka
régészeti feltárási csoportvezető, muzeológus–régész