Almási Tibor hiánypótló, háromkötetesre tervezett monográfiájának befejező kötete a győri művészetnek a második világháború végéig tartó időszakát dolgozza fel aprólékosan és minden részletre kiterjedően. Számba veszi a város két világháború közötti időszakának művészettörténetében döntő fontosságú Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tevékenységét és szerepét a különböző kiállítások és más művészeti események rendezésében, a város gazdagodását köztéri alkotásokkal, jelentős középületekkel, a város áldozatos hozzájárulását a képzőművészeti élet fenntartásához, a városi múzeum megteremtésére tett intézkedéseket és minden eseményt, amely valamilyen módon a szellemi élet e területéhez kapcsolódott. Így kitér az 1944-ben Győrt ért bombatámadásokra, amelyek során nem csak műemléképületek, de számos műalkotás is megsemmisült. Ehelyütt idézi a városi polgárság kitartásárát is illusztráló mondatot egy kiállításmegnyitó szövegéből: „Álmodik a romok között és a halál árnyékában is a halhatatlan szépségről tesz vallomást.”
A további tragédiákat, így a zsidó lakosság deportálását, ezzel kapcsolatosan az elkobzott vagyontárgyak, valamint a Városi Múzeum harmadik aranyvonattal külföldre szállított (később jórészt visszakerült) műtárgyainak sorsát is igyekszik nyomon követni, visszaemlékezéseket, jelentéseket is idéz.
A szöveget korabeli fotók, dokumentumok és műalkotások reprodukciói (Szinyei Merse Pál, Szőnyi István, Zászlós István, Elekfy Jenő, Pandur József, Szabó Alajos stb.) egészítik ki, teszik szemléletesebbé, élvezetesebbé az olvasók számára. A bőséges jegyzetapparátust az előző kötetek anyagát is feldolgozó névmutató teszi teljessé, ezzel is segítve a további – nem kizárólag művészettörténeti – kutatásokat.
