A néprajzi fotótár becses eredeti felvételeinek egyikén Sós Antalt és dudáját játék közben örökítette meg Nagy Éva 1973-ban. (Fotó: Nagy Éva)

A középkori Európa legkedveltebb hangszere a paraszti társadalom perifériáján élő pásztorok kezén maradt fenn napjainkig. A csallóközi Nagyszarván (ma Rohovce, Szlovákia) 1896-ban született szigetközi pásztorember, Sós Antal keze munkája az itt látható hangszer. A Kárpát-medence dudáinak speciális jellemzőjeként ismert kettős sípszár még 1927-ben készült, míg a kecskebőrből cserzett tömlőt, az ugyancsak kecskefejet mintázó tőkét, és a basszussípot rejtő bordót az 1960-as évek derekán készítette el a győri múzeum egykori néprajzkutatója, Németh Imre kérésére. A két háború közötti farsangok elmaradhatatlan hangszerét ma már kevesen tudnák megszólaltatni, pedig e képen látható hangszer ma is működőképes.  (Fotó: Deim Péter)

Forrás:

Tanai Péter: Kecskefejes tömlős duda. In.: Válogatás a javából – A 150 éves győri Xantus János Megyei Múzeum gyűjteményei. Győr, 2009, 131. o.

Műtárgy adatai: kecskebőr, szilvafa (tömlő) h.: 780 mm, sz.:420 mm, ltsz.: N.73.10.1.