Néprajz

————————–

A komatál

A húsvéthétfő, illetve egyes vidékeken a fehérvasárnap (húsvétvasárnap utáni 7. nap) a komatálküldés szokásának időpontja volt egykor. Célja a szertartásos barátságkötés, illetve a meglévő barátságok megerősítése. A kezdeményező egy díszes kendővel letakart tálban húsvéti ételféleségekből és borból álló ajándékot küldött leendő komája vagy mátkája számára, s ha az ajándék elfogadásra és viszonzásra talált, azzal a barátság megpecsételődött. A felek sok helyütt ettől kezdve – mintegy a kölcsönös megbecsülés jeleként – „kend”-nek szólították egymást (mai szóval magázódtak). A testvérinek mondhatóan szoros kapcsolat egy életen át kitartott, a komák és mátkák rendszerint a megtisztelő keresztszülőségre is egymást kérték fel.

Egy tényői adatközlő 1974-ben így emlékezett meg a szokásról:

„Minden embernek, asszonynak volt komája, az aki születéskor elvitte keresztelni a gyereket. Az én gyerekkoromban ebben a községben az volt a divat, hogy csináltak az asszonyok egy kis mákos, diós vagy lekváros patkót, annyit, ahány családja volt a komájának. Meg minden gyereknek két piros tojást. Ezt Húsvét másnapján elvitték, én is elvittem keresztanyámnak sokszor. Egy dióspatkót, meg a gyerekek részére 1-1 piros tojást.”

Fotó: Komakendő, hímes tojások és tatai tányér a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményéből. (XJM.N. 71.79.1.; 63.120.1.; 63.120.5.; 63.120.8.; 89.2.36.)