Néprajz

————————–

Korsók (és a graffiti)

A Néprajzi Gyűjtemény egyik legjelentősebb egysége az ezres nagyságrendű kerámiagyűjtemény, melyből a legnagyobb csoportot a szűk nyakú, öblös vizesedények, a korsók alkotják, közel 140 darabbal.

A Kisalföldön található agyag minősége jobban kedvezett a korsósságnak, mint a főzőedények készítésének, így nem véletlen, hogy területünk legtöbb fazekasa nagyobb arányban foglalkozott ezek előállításával. A helyiek egyéb igényeit inkább Ausztriából, Csákvárról és egyéb fazekasközpontokból elégítették ki.

Bár a korsók alapformája kisebb eltérésekkel mindenütt ugyanaz, díszítményüket tekintve változatosak lehetnek. Régiónkban a legjelentősebb fazekasközpont, mely legnagyobb mennyiségben szintén korsókat gyártott, a csornai járásban található Dör volt.

A döri korsók általában az úgynevezett csörgős változat képviselői, melyek nyakrészében szűrésre szolgáló rostély (átlyuggatott agyagkorong) található. A korsó hasába még a korongozás során – a nyak és a rostély felhelyezése előtt – agyaggolyókat dobnak, melyek az égetés után zörgő hangot adnak. Az agyaggolyók a dörzshatás folytán egyben az edény tisztítását is segítik, hiszen a természetes vizek könnyen algásodást okozhatnának annak belsejében. Az ilyen korsónak a szűrő alatt csatlakozik be az üreges füle, melyen ivócsecs található.

Az aratókorsók többnyire mázatlanok voltak, hiszen így sokáig hűvösen tartották a vizet. A falukon átszivárgó folyadék, az edény külső felszínén a napsugarak hatására elpárolog, ami hőelvonással jár. A feketére égetett korsó különösen kedvelt volt a földművesek körében, mert azáltal, hogy sötét felülete magába szívja a napsugarakat és fala gyorsabban felmelegszik, a hőcserélő képessége is felgyorsul. A fekete színt úgy érték el, hogy az égetés során egy ponton elzárták a kemencébe jutó oxigén útját. Ezt a típust gyakran díszítették kavicsolással, azaz a nyers áru felületét teljes száradás előtt kaviccsal dörzsölve kifényesítették.

Fehér engób alapon zöld mázas csörgős korsók Dörből. Völcsey Lajos, illetve Horváth Lajos fazekasok munkái, 20. század eleje (XJM.N. 67.3.18 és 68.1.13.)

Karcolásokkal ellátott, sérült aratókorsó. 1900 és 1947 között aratóbandák rótták fel rá kézjegyüket és a közösen végzett munka évszámát. Gyűjtőhely: Rábapatona. Feltehetően döri termék (XJM.N.71.50.1.)

Nagyméretű aratókorsó, felirata szerint Szabó József készítette 1888-ban, Várpalotán. Három ujjbenyomásos rátétes abronccsal és vörös engób festéssel díszítve. Csak a nyak és a száj, valamint az ivócsecs körüli rész mázazott. Gyűjtőhely: Mezőörs (XJM.N.65.24.10.)

Tanainé Városi Ágnes muzeológus