Néprajz

————————–

Szent György napja

Szent György napját egykor Európa-szerte a gazdasági év kezdeteként tartották számon, így több helyütt e napon szegődtették következő évre a pásztorokat. Az állatok első legelőre hajtásának időpontja is április 24-hez kötődött, melyet számos mágikus cselekedettel kísértek, hogy az állatokat megvédjék a rontástól, vagy éppen szaporulatukat, egészségüket biztosítsák.

Szent György napjához kacsolódóan egy nagyon jellegzetes pásztor eszközt, juhászkampót választottam a Néprajzi Gyűjteményből.

Kis József mórichidai juhász készítette az 1950-es években ezt az apró rézszegekkel díszített, két egymás felé forduló kosfejet ábrázoló darabot, mely feltehetően ünnepi kiegészítőnek számított. A juhászkampó görbülete hagyományosan szűk, a birka lábának vastagsága szolgált hozzá mértékül, hiszen gyakran használták, ha valamilyen okból, például betegsége miatt ki akarták húzni a juhot a nyájból. A pásztor az állat hátsó lábát kapta el a kampóval, és ügyes mozdulattal magához vonta.

A juhász a bot kialakításának első mozzanataként egy élő fa vastagabb ágához dróttal hozzáfogatott egy vékonyabb ágat, ami így a későbbi levágás után megfelelő szögben tudott megszáradni. A vastagabb részből alakította ki a kampó fejét, a vékonyabb ág pedig a bot szárát adta. A második munkafázisban a kettős kosfejet ábrázoló kampó formáját alakította ki elnagyoltan, s ezt követhette a finomabb, faragókéssel végzett munka.

Kis József mórichidai juhász által 1950-ben készített juhászkampó. (XJM.N.66.10.123.) fotó: Áment Gellért

Juhászbot készítési folyamat, feltehetően Kiss József juhász munkája (RNT.2013.50.1.; RNT.2013.49.1.) fotó: Áment Gellért