Nyitvatartás: kedd - vasárnap: 10 - 18 óráig

Nyitvatartás: kedd - vasárnap: 10 - 18 óráig

Új szerzemény: offeröntő forma egy győri mester műhelyéből

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum néprajzi gyűjteménye fontos műtárggyal gyarapodott a közelmúltban. Az aukción felfedezett, fából faragott, viaszoffer öntőformát egykor méhviaszt is feldolgozó mézeskalácsos műhelyben használták, templomban felajánlható fogadalmi tárgyakat öntöttek segítségével. A Krisztust a keresztfán ábrázoló faragványt kiképzése egyértelműen megkülönbözteti a hasonló témájú mézeskalácsformáktól. A falapon jól láthatóak az illesztőszegek – amik az eredetileg két félből álló öntőforma pontos záródását segítették – valamint az alsó peremen képzett öntőnyílás, mely magát a Golgotát jelképező dombként is felfogható, különösen mivel Ádám koponyáját is ráfaragta az alkotó. Viszonylag ritka az ilyen méretű, hasonló funkciójú eszközökön, hogy a Krisztus sebeiből kicseppenő vért is megjelenítette az ügyes kezű mester. A viaszból készült offereket segítség megnyerése céljából vagy hálából helyezték el a hívek a templomokban, búcsújáró helyeken a szentek szobraihoz, vagy kegyképek mellé. Alakjukkal általában a kérést vagy a hálát kiváltó eset (például gyógyulás) tárgyát jelképezték, leggyakrabban testrészeket, pólyásbabát, vagy házat. A keresztformát talán a húsvéti ünnepkörben használhatták általános hála kifejezéseként, vagy oltalomkérő jelleggel.

Múzeumunk szempontjából mégsem annyira a tárgy megjelenése vagy funkciója az elsődleges, hanem a készítő kiléte, amire az öntőforma oldalába vésett L. J. (Lengyel József) monogramból tudunk következtetni. A mester ezt a monogramot ritkábban használta, ahogy a teljes nevének és az évszámnak a hátlapba faragása sem volt túl jellemző rá. Legnagyobb számban az ütőfák oldalába vésett L jelzet maradt fenn tőle.

Lengyel József (1839 k.–1899) Bécsben született bábsütő már legényvándorlása idején győri illetőségű volt, majd közel másfél évtizeddel azután, hogy visszatért városunkba, 1878-ban Grau Vilmos fiatal özvegyével, Schwäger Rozinával kötött házassága útján szerzett műhelyt Újvárosban. Azok közé a mesterek közé tartozott, akik maguk vésték ki a mézeskalács mintázására használt ütőfáikat, sőt más műhelyek számára is vállaltak formafaragást. Nagyon jó hírű és termékeny faragó volt, amit az is bizonyít, hogy az ütőfáit gyűjteménybe adó mézeskalácsosok elismeréssel nyilatkoztak róla, s munkái szerte az országban, Csepregtől Szentendréig, Törökszentmiklóstól Kalocsáig számos műhelyben fennmaradtak. A neki tulajdonítható darabok száma 80 felett van, továbbá több tucat, stílusjegyek alapján hozzá köthető faragást tartunk számon.

A most megszerzett faragványának jelentősége abban rejlik, hogy bár a kutatások révén tudjuk, hogy műhelye viaszfeldolgozással is foglalkozott, Lengyel József névjelével eddig csak mézeskalács ütőfán találkoztunk, ez az első ismert, általa jegyzett viaszöntő forma.

T. Városi Ágnes
néprajzos főmuzeológus

Tárgyadatok:
Megnevezés: Viaszoffer öntőforma (ltsz: RNT 2026.3.1)
Méret: 28,2×15,9×3,9 cm
Készítő: Lengyel József győri bábsütő
Kor: 19. század utolsó harmada

Irodalom:
Edith Hörandner: Model. Geschnitzte Formen für Lebkuchen, Spekulatius und Springerle. Callwey Verlag München, 1982
Magyar Katolikus Lexikon
Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben. Debrecen, 1986
T. Városi Ágnes: Mézeskalácsformák. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum katalógusai 2. Győr, 2024.

Közelgő események

Nyelv / Language:



Nyitvatartás:

kedd-vasárnap, 10-18 óráig

Cím (központi kiállítóhely):

Esterházy-palota
9021 Győr, Király u. 17.


Múzeumunk Győr város polgárai, valamint a megye valamennyi lakosa szolgálatában a nemzeti és helyi kulturális örökség sokszínű és innovatív hasznosítására törekszik.