Iparművészet

——————–

A Kárpáti őrség (1914-15)

 

 

 

A Kárpátokban folyó orosz–magyar harcoknak emlékét idéző, monumentális alkotás, mely „a magyar honvédség vitézségének és az ország védőpajzsának, a Kárpátoknak művészi apoteózisa… A mű csak a Kárpáti harcok sikerét dicsőíti és minden egyéb világháborús vonatkozást kizár.”¹

A mintegy öt mázsa súlyú, fém reliefekkel, színes üveg-, nemesfém- és kőberakásokkal díszített hatalmas triptichon 18 hónapon keresztül készült a pozsonyi szakiskolában. Az előmunkálatokban az iskola elsős növendékei is közreműködtek.

 

 

A három részre tagolt kompozíció első jelenete a háború által feldúlt Galíciát ábrázolja a betörő orosz seregekkel. A hangsúlyos középső részen honvéd népfelkelő és a hegyek mögül bátran előretörő huszárok láthatók, a hősiesen küzdő magyar hadsereget jelképezve. A mű jobb oldalán a háborútól megkímélt országrész került bemutatásra, füstölgő gyárkéményekkel, bőven termő búzamezőkkel. A hármas kép fölött, az egekben, Oroszország és Magyarország szimbolikus csatája zajlik.

 

 

A magyaros stílusban készült, 180 cm széles, 235 cm magas és 95 cm mély Kárpáti őrség oldalán és hátulján is történelmi eseményeket megjelenítő domborművek, a történelmi eseményeket idéző feliratok találhatók. A műtárgyon olvasható az 1915-ben, az Élet című katolikus folyóiratban Kárpáti őrszem címmel megjelent vers, amelynek szövegét dr. Pécsi Gusztáv tanár írta, és ifj. Buchner Antal szerzett hozzá zenét.

A művet röviddel elkészülése után bemutatták a pozsonyi szakiskolában. A 20 filléres belépőjegyárakból befolyt összeget az alkotó jótékonysági célra ajánlotta föl. A nagy érdeklődést keltő bemutató után a pozsonyi múzeum szándékozott megvásárolni az alkotást, ami végül a háborús pénzügyi megszorítások miatt elmaradt.

 

 

1931-ben dr. Matolcsy László leventeoktató a mű eladásának szorgalmazásával igyekezett a nehéz anyagi helyzetben levő művészen segíteni. Részben saját pénzen megvásárolta tőle a tárgyat.  Új tölgyfa állványzatot készíttetett neki Horváth István győri asztalosmesterrel, melyhez vitézkötéses bársony drapériaszegély is tartozott. Körlevélben kérte a leventeoktatók anyagi támogatását, hogy Vitéz Pávai Mátyás Sándor örökös lövészvándordíjként megvásárolhassák.

A nagyszabású kezdeményezés eredményeképpen, amelynek során a műhöz rengeteg plakát és szórólap is készült, a tárgy bemutatásra került a győri Városházán, rengeteg látogatót vonzva.

Ez volt az az alkotás, amire 1932-ben Schima A. Bandi az aranykoszorús mesteri elismerését kapta. Dr. Matolcsy László közbenjárására az 1932-es IV. Országos Kézműipari Kiállítás után az alkotást a budapesti Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításán helyezték el, bízva a Honvédelmi Minisztérium beígért vásárlásában.

Viszont a vásárlás ezúttal sem jött létre. 1936-ban az állandó kiállítás újrarendezésére hivatkozva kérik a tárgy elszállítását a múzeumból.

1945 augusztusában, a Budapestet ért bombatámadások után Schima A. Bandi levélben érdeklődött a múzeumtól alkotása állapotát illetően. Levelére azt a választ kapta a múzeum parancsnokától, hogy „ (a) Kárpáti őrség üvegei betörtek, a tárgy egyébként továbbra is kiállítható.” ²

Ez az utolsó hírünk a Kárpáti Őrségről, – mely feltehetően, mint második világháborús veszteség – sajnálatos módon eltűnt vagy megsemmisült.

 

 

 

Pápai Emese

művészettörténész, muzeológus

 

 

¹ Schima A. Bandi: Kárpáti őrség (1914-15), Győr, 1931

² Hivatalos levél a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum helytörténeti gyűjteményében