Kerényi Jenő (1908–1975) a 20. század jelentős, Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar szobrászművésze. Kisplasztikái már fiatalon ismertté tették a nevét, munkássága alatt számos monumentális köztéri szobrot és szoborcsoportot alkotott. Szobraira jellemző az erős érzelemábrázolás, a mozgalmas kompozíciók és a még a kisplasztikáin is érződő monumentalitás. Alkotásai Győrben köztéren és múzeumi gyűjteményekben egyaránt megtalálhatók, ezek közé tartozik a győri pályaudvar főhomlokzatán látható domborműve (1955–1957), vagy a Faun és a nimfák (1967) című négy figurás szoborcsoportja, amely egy díszkút a Bisinger sétányon.

Kerényi Jenő: Szent Család, 1940, patinázott terrakotta, 34 cm; ltsz.: K.2006.305.1 / R. 1006.

A háromalakos, zárt kompozíciót alkotó Szent Család című terrakotta kisméretű szobra a Győrben 2005 óta őrzött Radnai-gyűjteményben található. Radnai Béla, aki az egységes magyar gyorsírás feltalálója volt, az 1930-as évek óta gyarapodó gyűjteményét saját otthonában rendezte be, majd e jelentős gyűjtemény került Győr városában bemutatásra. Kollekciója Kerényi mellett olyan jelentős szobrászok alkotásait tartalmazza, mint Borsos Miklós (1906–1990), Ferenczy Béni (1890–1967), Medgyessy Ferenc (1881–1958), Pátzay Pál (1896–1979), vagy Vilt Tibor (1905–1983).

Pápai Fruzsina Menta
művészettörténész-segédmuzeológus

Irodalom

Magyar művészet 1900–1950. Radnai-gyűjtemény, Győr. Szerk.: Kolozsváry Mariann. Budapest, Kieselbach Galéria, 2005.
Rózsa Gyula: Kerényi Jenő 1908–1975. Budapest, Glória Kiadó, 2010.