1916. április 3-án Nagyszebenben született Heppner Sándor néven, 1941-ben változtatta nevét Mithayra. Édesapja, Heppner (majd Mithay) Antal főreáliskolai tanár, édesanyja Tiszovszky Kornélia. A család 1919-ben költözött Győrbe. Az elemi iskolát Gyárvárosban végezte, majd 1934-ben a Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Reálgimnáziumban érettségizett.

Dr. Mithay Sándor fényképe Ltsz. 7578/a

Lovas Elemér, a bencés régiségtár őre vezette be a régészet tudományába, aki többször magával vitte régészeti terepbejárásokra, illetve hatással volt pályaválasztására is. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1941-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Ezzel egy időben régészeti tanulmányokat is folytatott, és az ország különböző részein ásatásokon és leletmentéseken vett részt a Nemzeti Múzeum régészeivel.

Egyetemistaként kapta Győr városától a megbízatást, hogy a győri repülőtér építésekor előkerült avar temetőrészlet leletmentő ásatását, majd a gázgyár mellett lévő középkori település feltárását végezze el. Koroncón ásta ki azt a honfoglalás kori sírt, melynek alapján László Gyula először rekonstruálhatta a honfoglaló magyarok nyergét.

1940 novemberében doktorált Tompa Ferencnél: „Bronzkori kultúrák Győr környékén” című disszertációját a külföldi kutatás is jegyzi. A védést követően négy éven át Győrött volt katona a III. honvéd utász zászlóaljnál. Mint karpaszományos őrmester hadbíróság elé került, mert helytelenítette a háborút; emiatt megfosztották a karpaszománytól és hamarosan leszerelték.

Ezt követően nem tudott régészként elhelyezkedni, így 1945-ben a Győri Állami Apponyi Albert Leánygimnáziumban (ma Kazinczy Ferenc Gimnázium) kezdte tanári munkáját, majd egy évet a Győri Állami Gárdonyi Géza Polgári Fiúiskola és Általános Iskolában tanított.

1947. szeptember 24-étől a győri múzeumban (1951-től Xántus János Múzeum) tudományos kutató.1948-ban lebonyolította a múzeum költözését az Apátúr-házba. 1952. január 1-jétől átvette a súlyos beteg Szőke Bélától a múzeum irányítását, és egy ideig ellátta a mosonmagyaróvári múzeum vezetését is.

Koroncó, Bábota, honfoglalás-kori sír bontása, 1951. Ltsz. F.2440/c

Számos győri és Győr környéki lelőhelyen végzett feltárásokat. 1956-ban jelent meg a pedagógusok számára készített ismeretterjesztő munkája a győri járás régészeti lelőhelyeiről. Az 1956-os forradalom idején lehetősége nyílt Bécsbe utazni, hogy kutatásokat végezzen a zselizi-kultúrával kapcsolatban az ottani múzeumokban és gyűjteményekben. Később a hatóságok bécsi utazását félreértették, és a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének előmozdítása” címén szabadságvesztésre ítélték.

Emiatt elveszette a muzeológusi állását, és öt éven át fizikai munkával kereste kenyerét a MAHART győri kikötőjében mint portáldaru-kezelő. Erre az időszakra fanyar humorral emlékezett: „a magyar régészek közül én jutottam a legmagasabbra.”

1962-ben a tatai múzeumban régész, 1963. december 15-étől az 1960-ban alapított Pápai Múzeum igazgatója. Eleinte néprajzos, történész, művészettörténész és régész, valamint kiállítás-rendező, közművelődési szakember volt egy személyben. Pápára kerülésekor mindössze 30 beleltározott tárgy volt a múzeumban. Nyugdíjazásakor, 1980-ban 16.560 műtárgyat, közel 1000 dokumentumot és 7000 beleltározott fotót adott át utódainak, amelyet maga és munkatársai gyűjtöttek az évek során. Két alkalommal rendezett új állandó kiállítást és mintegy 30 időszaki kiállítást az ország múzeumainak anyagából.

Naponta ingázott Győr és Pápa között, amit nyugdíjasként is folytatott addig, míg az elmaradt anyagait rendezte és publikációit folytatta. Élete utolsó éveiben régészeti publikáció mellett az Esterházy-család történetével foglalkozott, publikálta Esterházy Károly és Ferenc ismeretlen leveleit. Behatóan foglalkozott a pápai vár és városháza építéstörténetével. A pápai múzeumban töltött ideje alatt sem szakadt meg a kapcsolata a győri múzeummal, számos tárggyal gyarapította a gyűjteményt, és több eredményét publikálta a múzeumi évkönyvben, de több ismeretterjesztő előadást is tartott 1995. december 24-én Győrben bekövetkezett haláláig.

Hargitainá Bartha Annamária
történész–segédmuzeológus

Irodalom:

Ilon Gábor: Mithay Sándor 70 éves. In.: Archeológiai Értesítő 113. (1986) 135–136.

Szalai Zsolt: Mithay Antal fényképei az elcsatolt területekről. In.: Jog – Állam – Politika 12.(2020/3) 157–160.

Tóth László: Mithay Sándor. In.: Grábics Ferenc—Horváth Sándor Domonkos—Kucska Ferenc (Szerk.): Győri Életrajzi Lexikon, Városi Könyvtár, Győr, 1999, 231–233. o.

Tóth László: In memoriam dr. Mithay Sándor.(1916–1995) In.: Arrabona – Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997) 346–366. o.