Esterházy-palota
A Széchenyi tér északnyugati sarkán emelkedő épülettömb öt ház fokozatos összeépítésével jött létre a 18-19. század folyamán. Leghíresebb előzményépülete, a piactérre néző egykori Angarano-ház volt, a Jedlik Ányos utcával párhuzamos hosszú, keskeny, földszintes saroképület, aminek a története egészen a 16. század végéig vezethető vissza. 1589-ben került az épület vásárlás útján Angarano Lajos győrivé lett gazdag velencei marhakereskedő birtokába. A család négy generáción át, közel 100 évig lakta az épületet.
Az épület egységes arculatát az Esterházy család 18. századi építkezései határozták meg. A piac sarkán álló ingatlant 1770-ben Esterházy Gábor gróf vásárolta meg. Ekkor kezdődtek el a nagyszabású építkezési munkálatok, melynek nyomán az épület szabályos formát, emeleti traktust és ezzel reprezentatív városi palota kinézetet kapott. Különös gondot fordítottak a homlokzat barokk szobordíszeire, a győri nevezetességnek számító zárt sarokerkély, valamint a hermás kapuzat kialakítására. A bejárat fölötti erkély kovácsoltvas rácsa építtetője, Esterházy Gábor monogramját őrzi két, a családi címert ékesítő kardot tartó griff társaságában.
A 19. században az épület a Bozzay család tulajdonába került, akik a szomszédos házak megvásárlásával és összeépítésével létrehozták a nagyméretű épületegyüttes végleges formáját. Végül az épület három utcára néző homlokzatának egyesítése az Esterházy-palota barokk díszeinek felhasználásával az 1920-as években történt meg.
Az Esterházy-palota 1997 óta az egyik legszínvonalasabb magyar magángyűjtemény, a Radnai-gyűjtemény otthona. A városatyák döntése nyomán 1996–1997 között, ebből a célból készült el az épület teljes, 18. századi korhű rekonstrukciója Foltányi Miklós építész tervező és Winkler Gábor műemléki szakértő munkája nyomán.
