Néprajz

————————–

Mángorlók

A kimosott és megszárított ruhanemű simítására, „mángorlására” használt eszközök Magyarországon a 17. századtól terjedtek el. Használatukra nem csupán a simítás érdekében volt szükség. Talán ennél is nagyobb szerepük volt a száradás után durvává vált házivászon rostszálainak megpuhításában.  A vidékünkön mánguló és dörgölőfa néven is ismert eszköz kézi változatának egyik fele általában félkörív keresztmetszetű bordákkal borított, másik lapja pedig sima vagy faragással díszített. A textilt egy vastagabb rúdra tekerték, s a mángorló nyelét és lapját megfogva, bordázott lapjával hengergették a feltekert vásznat az asztalon, míg meg nem puhult. A 19. században, amikor a parasztság ingjein is kezdi felváltani a madzagot a gomb, a mángorló is módosult. A törékeny kagyló- vagy csontgombok kímélésének érdekében bordázat nélküli változatban kezdték készíteni és használni.

Képünk illusztráció

Mint a legtöbb női munkához kapcsolódó eszköznél, itt is elmondhatjuk, hogy a már „túldíszített” példányok kikerülve a használati funkcióból, szerelmi- ill. jegyajándékként készülhettek.

Múzeumunk legrégebbi, 1789-es datálású kézi mángorlójának fő motívuma a mély ékrovással vésett három rozetta, amit egy-egy pár leveles ág egészít ki. Érdekessége, hogy az elrontott, 17789-nek írt évszámot annak keretezése felett, mintegy javításként megismételte az alkotó, két részre tagoltan, 17 és 89 számjegyekkel. (XJM.N. 63.134.4. Hossz: 55 cm; szélesség: 13 cm; vastagság: 2 cm)

Ezt a másik, 1887-ből származó mángorlót szintén ékrovással vésett rozettákkal és apró geometrikus vésetekkel díszítették, s emellett számos betűjellel látták el. A monogramok és évszámok gyakoriak az ajándékba készült darabokon, ám ezen – talán az év végi különleges időszakra való tekintettel – az év alá hónapot és napot is karcoltak („Deczember 30”). (XJM.N. 63.175.22. Hossz: 67,5 cm; szélesség: 12,5 cm; vastagság: 2,3 cm)

Számos szép változat található a néprajzi gyűjtemény kb. 60 darabot számláló kollekciójában is, de álljon itt most egy igen különleges darab Pálos Ede (1870-1922) győri főreáliskolai rajztanár vázlatfüzetéből. Ahogy az a sellőt ábrázoló mángorló mellett olvasható, 1907 szeptemberében lelt rá Zámolyon (ma Győrzámoly). Nyele akkor már le volt törve, de a zámolyi tanító még őrizte a faragott lapot. Pálos feljegyzése szerint „A legény készítette a szeretőjének.”

 Tanainé Városi Ágnes muzeológus