Bornemisza Géza (1884–1966) magyar festőművész tanulmányait a nagybányai művésztelepen kezdte, ahol Iványi Grünwald Béla (1867–1940) tanítványa volt. 1906–1907-ben Henri Matisse (1869–1954) párizsi magániskolájába járt. Kezdetben a plein-air naturalizmus és a nagybányai művésztelep hatása érződtek a képein. 1908-tól azonban már látható volt a nagybányai stílustól való eltávolodása, második generációs nagybányaiként a magyar fauve stílus egyik fontos képviselője lett. Az 1910-es évek második felében művészete fokozatosan konszolidálódott, az 1920-as évektől tanárként működött.

BornemiszaBornemisza Géza: Kertben, 1934, olaj/vászon, 65 x 80 cm. Ltsz.: K.2005.230.1/R.494.
 
Bornemisza Géza: Kertben, 1934, olaj/vászon, 65 x 80 cm. Ltsz.: K.2005.230.1/R.494.

Bornemisza Géza festményeinek fő témái csendéletek, illetve tájképek voltak. A Kertben című derűs hangulatú tájképe élénk színekkel megfestett kompozíció. A festmény előterében a növények sokaságát okker és zöldes színekkel festette meg a művész. A kép középterében zöld és lilás árnyalatok veszik át a sárgák helyét, és a tájban egy kút mellett álló ember alakja is feltűnik. A háttér fáinál mélyebb zöld és kékes árnyalatok jelennek meg. A színek a háttér felé egyre mélyülnek, sötétednek, ezáltal keltve térhatást a képben. A művész nem az egyes növények természethű megformálására törekedett, hanem dekoratív kompozícióján a színek egymásra gyakorolt hatását érvényesítette.

 

Pápai Fruzsina Menta
segédmuzeológus–művészettörténész


Irodalom

Magyar művészet 1900–1950. Radnai Gyűjtemény. Győr. Szerk.: KOLOZSVÁRY Marianna. Kieselbach Galéria, Budapest, 2005.

PÁPAI Emese: Bornemisza Géza festőművész fauve-os korszaka. In.: Művészettörténeti Értesítő. LI. évf. 2002/1-2. 309–320.

PÁPAI Emese: Bornemisza Géza. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1. Szerk.: Passuth Krisztina, Szűcs György. Pauker Nyomda, Budapest, 2006, 250–251.