Építőáldozat

A hiedelem, miszerint az új ház áldozatot kíván, az Árpád-kori embert is áldozatadásra ösztönözte. Nem volt ez másképp Győr keleti szélénél elterülő Királyföldén sem, ahol több, szájjal lefele fordított, különböző bajelhárító elemeket (vasszegek, állatkölyök-csontok) tartalmazó edény került elő.

Már az őskor óta megfigyelhető hagyomány, hogy a ház padlója alá, feltehetően rituális céllal különféle áldozatot földeltek el. Eleinte a házban való temetkezés volt jellemző mint egyfajta emberáldozat. A 11. századtól állatáldozat formájában igyekeztek az új ház áldozatkövetelésének eleget tenni. Ezeket az áldozatokat gyakran egy szájjal lefele eltemetett kerámiaedénybe helyezték. Az állatáldozat azonban nem volt kizárólagos, a tojás, illetve a vaseszközök is hasonló szerepet tölthettek be, s nem ritka ezek kombinációja sem. A vasnak önmagában is bajelhárító szerepet tulajdonítottak. Habár a 14. századtól ez a fajta áldozatadás már nem mutatható ki a régészeti leletanyagban, a néprajzi gyűjtésekben valamilyen formában a 20. század közepéig fennmaradt szokás.