Ereklyék

A szent vértanúk és az apostolok sírhelyének, csontjainak tisztelete már az ókorban kialakult. A középkorban a különböző csodákról szóló beszámolók hatására tovább nőtt a kegyhelyek népszerűsége, s az azokból származó ereklyék, azaz a szentek testéből vagy ruházatából nyert apró darabkák – esetenként csak az azokkal érintkező egyéb anyagok – iránti kereslet óriási méreteket öltött. Bár eredetileg egyházi, ill. szerzetesrendi használatra szánták őket, a 18. sz.-ban már eladásra is került belőlük. A dobozzá mélyített, keretezett kollázsok – melyekbe különböző díszítmények közé helyezve akár több ereklye is kerülhetett – kolostorokban, zárdákban készültek. Számos fennmaradt darabot a győri orsolyás nővérek munkájának tulajdonítanak. Az ereklyék származását feliratos cédulákkal jelölik, s eredetiségüket egyházi hatóságnak kell igazolnia. A hívők körében ezek otthonuk védelmére, illetve kisebb példányok esetében magukon hordva saját oltalmukra, amulettként voltak használatban.