Szelleműzés

Juhász Janit mindénki ismerte. Hétyke leginy vót. Nem igén át szóba sénkive sé. Haraguttak is rá, hogy olyan fővágó. Éccé aztán igén beteg létt. Hiábo hittak ahho akárkit, ném tuttak rajta segitenyi. Hátom nap sé ném évétt, sé ném ivott. Csak fekütt, düt rúla a viz. Aszonták, hogy amiko mégfordut rajta a betegsig, akko egész ijje lovak váktatását léhetétt hallanyi a zuccán. Akko atta e lelkit a tátosoknak, hogy gyogyiccsák még. Amiko asztán főket, mintha kicserétik vóna. Mindénkin szívesen segitétt. Aszonta ü ért mindenhö, mer amiko beteg vót, a lelkit evittik a zördgdögök, asztán ott etanut tülük mindeféle tudományt. Ott ismerte még a szelleméket is. Ha valaki mégbetegédétt csak futottak a Janiér, ammég gyógyitott mindénkit. Még a zállatokon is tudott segitenyi. Szóva értett mindenféle nyavalého. Még asztis mégmonta, miko lész eső, még jég. Éccé a szomszigyukba átmégy hozzá a Pista bácsi, asztán mongya neki – Té Jani má egy hete ném tudunk alunnyi. Egisz ijje valaki a palláson zuhul, huszkogyák a székrinyéket, ütik a zasztat, asztán ugy vinnyognak. Aszongya Jani, hogy valakinek a szelleme oda ját, a csinájjo eszt a remezurit. Asztán este átmánt Pista bécsiékho, vitt magávo égy kirég szitét, a zsebibe még nyirfakirget. Léüt a csikós sporhét mellé, asztán várto, hogy miko gyünnek a szellemék. No, mongya – miko hajja a csörömpülist, vagdalózást – aggyák ide a piszkafát. – Avva a tüzbü kikapart három szén parazsat a szíitájábo. Asztán főát. Rátétte a parázsro a nyíirfakirget. A zugy séreégétt, hogy no. Csupa füst vót má a zegisz szoba. Akko asztán mégszólal szellem nyelvén a Jani

Mudgelátán csivalás

Hedmarizi nerbini.

Kartitunés tertelén

Vigyiték Isten hirét

Ámén

A szellemék még mintha ott sé léttek vóna, eméntek., Azuta ném is vótak Pista bácsiékná.

Szakál László: Győrszentiváni hiedelemmondák (1970 körül) XJM.NA.589.70.; 20-21. oldal