Népvándorláskoros régészként egyértelmű volt, hogy a saját korszakomon belül választok egy bemutatásra érdemes, számomra kedves tárgyat a raktárunkban lévő sok ezer közül. Végül erre a csodálatos aranyveretes kardra esett a választásom, mely egyedülálló a maga nemében.

 Egyenes, kétélű kard, mindkét oldal közepén vércsatornával, vége csúcsba fut. Damaszkolt penge. Méretei: h.: 90,5 cm, penge h.: 78,3 cm, sz.: 4–5,2 cm. (Leltári szám:66.37.1.3.)

Egyenes, kétélű kard, mindkét oldal közepén vércsatornával, vége csúcsba fut. Damaszkolt penge.
Méretei: h.: 90,5 cm, penge h.: 78,3 cm, sz.: 4–5,2 cm. (Leltári szám:66.37.1.3.) 

A gyirmóti kard (eddig) az egyetlen aranyveretes kard a langobardok pannóniai uralmának idejéből. 1911-ben a Marcal torkolati zsilipjének építése során találták, állítólag „érintetlen, nem ásott” földben majd 4 méter mélységben. Biztosan vezető személyé lehetett. Ugyanis a langobard temetőkben az elit réteg férfi tagjait teljes fegyverzettel (kard, lándzsa, pajzs, ló) temették el, míg a közrendű szabadok csak lándzsát kaphattak, a félszabadok pedig csak íjászok lehettek.

Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.), Fa alapra rádolgozott, nagyjából ellipszis alakú aranylemezek. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.2.) Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.) Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.)

 Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez.
Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.)

Fa alapra rádolgozott, nagyjából ellipszis alakú aranylemezek.
Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.2.)

A langobardok egy germán eredetű nép, akik hosszú szakállukról kapták nevüket. Az Elba vidéki területeikről az i. sz. V. sz. folyamán dél felé elvándoroltak, és a Cseh- és Morva-medencén át 488-ban elérték a Duna-vonalát. Majd benyomultak a Római Birodalom provinciáiba, végül megszállták Pannóniát. 546/547-ben már szinte az egész Dunántúl a hatalmuk alá került, és a kutatás jelenlegi állása szerint a központjuk valahol a Kisalföldön lehetett. 568-ban, húsvét után (azt tudjuk, hogy a húsvétot még Pannóniában megünnepelték) a szászokkal, a gepidákkal, a dunántúli szvébekkel és a római lakosság maradványával együtt Itáliába vándoroltak, és ott királyságot alapítottak. Lombardia a mai napig őrzi a nevüket.

Fa alapra rádolgozott, nagyjából ellipszis alakú aranylemezek. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.2.) Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez. Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.)

 Aranyból készült, szalagornamentikával díszített, hármas tagozódású kardmarkolat. Kalapált aranylemez.
Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm, m.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.1.)

Fa alapra rádolgozott, nagyjából ellipszis alakú aranylemezek.
Méretei: h.: 87 mm, sz.: 25 mm. (Leltári szám: 66.37.1.2.)

 

Pesti Krisztina
régész, főmuzeológus