„Nehogy… pótolhatlanul és talán örökre szemeink elől elveszszen”

Rómer Flóris (1815–1889) múzeumalapító és gyarapító tevékenységéről

Rómer Flóris 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levéltárnoka lett, Budapestre költözött, ez alkalomból a Vasárnapi Ujságban jelent meg az életrajza. Eszerint „Most kezdé alapítani Győrött a nemcsak az ország-, hanem monarchiaszerte első ranguvá fejlődött vidéki Muzeumot s pedig egy fillér segitség nélkül, (…) Kiemelendő még a nemes közönség részvéte, mely a buzgó tanár által felvillanyoztatván, mindent elkövet, hogy a győri muzeum a vidékiek között első helyet foglaljon.” 

A siker oka Rómer ma, 159 évvel később is rendkívül modern törekvése volt: a gyűjtésbe a város lakóit, a közösséget is bevonta a megyefőnöktől a kútásóig! „uraim! mit az iskolai múzeumnak ajándékoznak, az az emberiségé, városunké és legközelebb saját gyermekeiké!” — írta a Győri Közlönyben 1858. augusztus végén. Itt hozta nyilvánosságra a felhívásait, beszámolóit és köszöneteit is — ahogy ma mondanánk, jó volt a marketingje. 

Nem volt sima az útja az elismerésig: „Ha kedvemet elvesztettem volna, midőn Győrött nyúzárnak, avatagárnak, rongyszedőnek csúfoltak, (…) volna-e most győri múzeum?” — írta 1870-ben szombathelyi kollégája, Lipp Vilmos bíztatására az Archaeologiai Értesítőben.

Rómer rendkívül fontos eszköznek tartotta a szemléltető oktatást, ezért is kezdte meg a gimnáziumi terménytár gyarapítását, pedagógusi pályáján — középiskolai, magán- és egyetemi tanárként — többször is, ernyedetlenül. Győrött kétszer is (1843–1846 és 1857–1861), Pozsonyban (1846–1848), majd a pesti királyi gimnáziumban, igazgatósága alatt (1861–1865) szinte a semmiből épített fel egy-egy új gyűjteményt. 

1854-ben mindössze 155 könyv, két kézirat, néhány száz darabos herbárium és kövek alkották a győri szertár taneszközállományát. 1857-ben a pannonhalmi főapát érmeket ajándékozott, Rómer gyűjtése révén pedig a győri bencés gimnáziumi gyűjtemény 1859. május 26-án elnyerte a múzeumi címet és a környékbeli régiségek gyűjtőhelyéül jelölték ki.

Rómer 1869–77 között a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának őre volt, ott is maradandót alkotott. Felismerte, hogy meg kell honosítani itthon a korszak legmodernebb tudományos módszereit, azokat magas szintű ismeretterjesztéssel népszerűsíteni kell, de legfőképpen gyűjteni és megőrizni! Nem véletlenül nevezik a magyar régészet atyjának, de jelentős a művészettörténeti-műemlékvédelmi, régészeti és történeti társulatok, helyi vidéki múzeumok alapítását pártoló, támogató tevékenysége és úttörő hazánkban többek között a haranggyűjtés és kutatás terén is.

Csécs Teréz
múzeumi könyvtáros

Irodalom: https://epa.oszk.hu/03500/03546/00001/pdf/ 

http://epa.oszk.hu/03500/03546/00002/pdf/EPA03546_arrabona_52.pdf 

http://ujkor.hu/content/legy-archeologussa-200-eve-szuletett-a-magyar-regeszettudomany-atyja 

https://mnm.hu/hu/gyujtemenyek/archaeological-department/harang-gyujtemeny