Bulla

 A római kori emberek gyermekeik védelme érdekében születésükkor azok nyakába bullát akasztottak. A fiúgyermekek ezt egészen addig viselték, míg magukra nem öltötték a toga virilist, ettől kezdve ugyanis felnőttnek számítottak. Ezután ünnepélyes keretek között felajánlották Laresnak bullájukat. A lányokkal kapcsolatban nem maradtak fent korabeli források. Ezért csak feltételezni lehet, hogy addig hordták az amulettkapszulát, míg férjhez nem mentek. A bulla viselési szokása etruszk eredetű. Eredetileg aranyból készítették és kizárólag a patrícius családból származó fiúgyermekek hordhatták. Ekkor még bajelhárító jellege mellett státuszjelző szimbólumnak számított. Később az olyan alacsonyabb társadalmi rétegek körében is elterjedt a hagyománya, akik anyagi helyzetük miatt csak olcsóbb nyersanyagból készült darabok viselését engedhették meg maguknak. A bullák és a hosszúkás kapszulák belsejébe gyakran különféle anyagokat rejtettek el, például növényi maradványokat (magvakat), ásványokat, de akár fémlemezre írt varázsszövegeket is. Ezek még hatásosabbá tették az amulett apotropaikus (bajelhárító) erejét.

A bullák kezdetben csak aranyból készültek, csak később készítették őket ezüstből vagy bronzból. E mögött az állhat, hogy varázserőt, gyógyító hatást tulajdonítottak az aranynak. Pliniusnál olvashatjuk, hogy az emberek hittek bajelhárító erejében. A Pannoniából előkerült bullák nagy része bronzból készült, az arany vagy ezüst darabok száma elenyésző.