Borostyánkő

Bizonyos anyagoknak varázserőt tulajdonítottak az ókori emberek. Ilyen rendkívüli anyagnak tartották a borostyánkövet, melynek többféle megnevezése is volt: electrumnak (napkő) lyncuriumnak (hiúzkő), glaesumnak és sucinumnak (folyadékkő, gyantakő) is nevezték. A nők gyermekeik nyakába borostyánkő amulettet akasztottak. Viselése különféle betegségektől védett, de „gyógyszerként” is alkalmazták. Id. Plinius szerint nyakban hordva megvédhetett a mandula- és torokgyulladástól, valamint a láztól. Por formájában, vízzel elkeverve hatásosnak tartották a gyomorbántalmakra. Rózsaolajjal keverve fülbetegségek ellen is alkalmazták bedörzsölőszerként. Mézzel elegyítve látásproblémákra tartották hatásosnak.

A luxuscikkek között is kitüntetett szerepe volt, készíthettek belőle különféle használati tárgyakat, ékszereket. A kiállításban gyöngyöket és gyűrűket láthatunk.

(A nyers borostyán megmunkálása során keletkezett törmeléket, maradékot sem hagyták kárba veszni, hanem olajjal keverve vallási szertartások során alkalmazták. Például hamvasztás alkalmával a halotti máglyának volt az egyik kelléke. Meggyújtva kellemes illatot árasztott, emiatt füstölésre is használták, akárcsak a tömjént.)