Festéktégely

Állatcsontból készült tégely, belsejében vörös okkerfesték maradványaival, mellyel a rézkori halottkultusz részeként az elhunytak testét, arcát festhették be.  

Lelőhely: Csorna, Árpási elágazás, 2012.

Kora: Késő rézkor, Badeni kultúra, Kr. e. 3600–2800

A halottak vörösre festése – általában okkerral – visszatérő jelenség a régészeti korok különböző szakaszaiban, főként az őskorban, de a természeti népeknél szintén megjelenik. A vörös színnek különös jelentősége volt a rézkori hitvilágban is. Több rézkori temetkezésből ismerünk okkerrögöket, vagy festéket tartalmazó tégelyeket. A felhasználásukra nincs közvetlen bizonyíték, egyes magyarázatok szerint mivel a vörös az élet és a vér színe, így a (túlvilági) életet szimbolizálhatja, vagy segítségével indították a halottat túlvilági útjára. Ugyanezen okból helyeztek a sírba a túlvilági életre szánt ételt, italt és személyes tárgyakat is szinte valamennyi korszakban. 

 

Agyagpecsétlő (pintadera)

Arc- és testfestésre használt, agyagból készített nyomóforma, melyet legvalószínűbben a vadászati és harci sikerek érdekében alkalmazhattak.  

Lelőhely: Szilsárkány, Miklóstag, 2011.

Kora: Kora vaskor, Hallstatt-kultúra, Kr. e. 6 – 4. sz.

Agyagból kiégetett, négyzetes alakú pecsétlő, hátoldalán rövid fogóbütyök. Előlapján több sorban ismétlődő farkasfog-minta fut. A pintaderák a testfestés nyomóformái voltak. Előlapjaikon mitikus lények, állatalakok, különböző szimbólumok jelenhettek meg. Az arc- és testfestés gyakorlata számos ősi törzsi kultúrában jelen volt, néhány helyen (pl. Új-Zéland) a mai napig ismert. A vaskor időszakában a szkíták tárgyi hagyatékából ismerünk pintaderákat. Van olyan sírjuk, ahol a nyomóforma mellett festéket is találtak. A pecsétlővel felvitt festéket természetes anyagokból állították elő: koromból, mészből, okkerből, valamint különböző ásványokból és növények keverékéből. Ez a díszítési mód nem volt tartós, néhány napig, esetleg egy hétig maradhatott meg, ellentétben a jóval maradandóbb tetoválással. A Szilsárkányból ismert pecsétlő egy kora vaskori telep gödréből került elő, ami az alföldi szkíta kultúrájú népesség befolyására enged következtetni.